Unokahugom felnőtt korára is ilyen lehet?

Unokahugom 7éves. Nagyon szeretem, imádom, de a viselkedése néha elviselhetetlen. Néha úgy eszik mint egy kismalac, szónélkül elvesz dolgokat, a barátomat figurázza ki, dobálja a cuccaimat mikor itt vannak. Múltkor pl a bizonyítványomat dobta le az asztalomra, rászóltam, hogy ilyet többet ne csináljon, mert nem illik és majdnem levert vele egy poharat. Erre csak annyit válaszolt, hogy jó. Aztán mondja, hogy társasozzunk, de 5perc után kijelenti, hogy kártyázzumk, aztán azt is félbe kell hagyni, cicázzunk inkáb aztán azt ha megunta újra társasozzunk. Párnapja mikor itt voltak a kedvenc játékját nem találtam, egy másik játékot vettünk elő, előkészítettük aztán a gépemen akart játszani. Mondom egy ideje nem volt bekapcsolva, és már nagyon régi lehet meg sem tudja nyitni. Kicsit bedurcásodott, eleve nem éreztem jól magam, ezt mondtam is neki, hogy nem vagyok jól, nem volt kedvem a durcásságához, megnéztem, hogy a játék elindul e. Szerencsére elindult, egy kicsit lekötötte, de volt egy rész amit nekem kellett megcsinálni, az beletelt egy jópár percbe és mikor jött be az anyja, hogy indulnak akkor is majdnem sírni kezdett, hogy maradjanak még, mert még nem is tudott játszani. Imádom az unokahugom, de ezt már kicsit soknak tartom. Sajnálom is, mert szülei hétközben sokat dolgoznak, jól is keresnek, de a környékükönk nincs olyan barátja akivel tudna játszani, és mikor itt vannak vagy mi avgyunk náluk akkor velem meg tesómmal játszik.

Tudom, még kicsi, néhány tulajdonsága arra mondható, majd kinövi, de előfordulhat, hogy mégsem? Felnőtt korára is mi van ha megtartja ezt a tulajdonságát?