Ha van olyan családtagom -már pedig szerintem mindenkinek van- akit nem igazán kedvelek, de muszáj vele kedvesnek lenne, ezt mások hogyan tudják agyban megvalósítani?

Egyrészt, nekem nincs ilyen, habár ha lenne a családomban ilyen gyökér, mint te, akkor lenne, szóval ne általánosíts.

Másrészt nem vagyok egy osztonleny, nem okoz problémát valamit "agyban megvalósítani"

"Talán beszelhetnél vele többet, még az is lehet, hogy félreismerted. Próbáld megtalálni benne a pozitív oldalát, mert nem hiszem, hogy ne lenne neki."

Na, erre most nagyon kíváncsi lennék, hogy vajon miért húztátok le a 3-as válaszát 0-ára??? (nem én vagyok az)

Ennyire elvetemült dolog lenne a mai világban beszélgetni a másik emberrel, energiát fektetni a másikba, közeledni felé? Különösképpen úgy, hogy azóta még az is kiderült, hogy a párja lányáról van szó.

Kérdező, igen, az jó megoldás, hogy csináljatok közös programokat, de csak lazán. Nyilván tinédzser, aki benned látja az okát, hogy elvesztette a másik szülőt vagy egyszerűen csak attól fél, hogy kevesebb figyelem jut rá, féltékeny, stb.

Próbáld észrevenni a jó tulajdonságait - biztosan van - és azt dicsérni, erősíteni. Nem kell erőltetni a dolgot, a gyereknek is idő kell az elfogadáshoz.