Tanácstalan vagyok mit tegyek?!

22 éves nagybácsi vagyok, és úgymond előttem áll az élet, kiköltöztem Angliába hogy segítsek nővéremnek akinek 4 gyereke van, a férje egyetemen van (30 éves), nővérem dolgozik hogy el tudja tartani a családot és hogy tudja fizetni az albérletet, a gyerekekre viszont valakinek kell vigyázni. Sajnos elvállaltam, életem legpokolibb 11 hónapja volt, a legnagyobbik gyerek 4 éves, nagyon hisztérikus, szemtelen és zsarnok, a középső 3 éves, nagyon szófogadatlan és érzékeny lelkű (bármit is szólsz hozzá elkezd sértődötten sírni) az utolsó 2 pedig 1 éves ikrek, velük könnyebb dolgom van. 11 hónap után anyu leváltott és elkezdtem munka után keresni, semmilyen munkatapasztalattal 2 hónap alatt sikerült találni egy szezonális munkát, másfél hónap után szintén munkanélküli lettem és anyu márciusban vissza akar menni ami azt jelentette hogy nem lesz ki vigyázzon a gyerekekre. Én nem akarom újra elvállalni, szeretnék egyedülálló felnőtt életét élni, de úgy érzem hogy muszáj, mert akkor rossz helyzetbe kerülnének és a lelkiismeretem tönkretenne... Bárhogy is döntök rossz végét látom a helyzetet...