Mit tehetek ezzel a helyzettel?

16 éves vagyok, van egy húgom aki két évvel és egy öcsém aki hat évvel fiatalabb nálam. Az elmúlt időben nagyon megromlott a kapcsolatom a szüleimmel, mert egyszerűen megelégeltem azt, hogy sose vagyok nekik elég jó és állandóan az öcsém a kedvenc. A húgommal már régebb óta nem foglalkoznak szóval mondhatni most egymásra maradtunk. Anyám és köztem állandóan megy a veszekedés, testi bántalmazásról nincs szó, viszont lelkileg tönkretett, nem kevés csúnya dolgot vágott a fejemhez, jelenleg ott tartok hogy bánom hogy megszülettem. Sose mondta nekem azt hogy szeret, se nekem, se húgomnak, sőt még apámnak se pedig nem kevés ideje házasok. Persze, ez nem lenne baj, ha legalább éreztetné... Az öcsémet persze mindennél jobban imádja.

Jelenleg az a helyzet, hogy az anyámnak nevezett nő tegnap megint csinálta a balhét, apám megelégelte ezt és nagyon csúnyán összeveszett anyával. Anya erre megsértődött és bezárkózott a hálószobába. Nem jött ki onnan egész nap, nem szólt senkihez, nem főzött ergo nem is tudtunk mit enni, de ez nem is érdekelte. Majd este egyedül az öcsémmel volt hajlandó foglalkozni. Ahelyett, hogy megbeszélték volna a dolgokat apámmal, inkább kiment a nappaliba aludni, persze az öcsémet meg egyből hívta hogy aludjon vele, így apa egyedül maradt a hálóba. Reggel pedig a szokásos rutin is elmaradt, nekem kellett kelteni a húgomat, hogy el ne késsen a suliból, anyám reggelit se csinált nekünk, csak az öcsémnek, suliba se csomagolt semmit, nekem pedig nem volt rá időm hogy kaját készítsek, így is késésben voltunk, szóval egész nap nem ettünk semmit, mert pénzünk sem volt se nekem, se a húgomnak.

Mikor hazaértem, akkor is láttam, hogy anyám nem volt hajlandó elmosogatni se, a ruháinkat nem is szándékozta kimosni, mosást is én tettem be mikor hazaértem. Szóval a lényeg, hogy öcsémen kívül nem szól senkihez, nem hajlandó semmire, nem csinál semmit, most is csak ül a kanapén és a telefonját nyomja, miközben apa próbálja rendbe rakni a házat.

Korábban is volt már olyan, hogy nem szólt hozzám, de azt elviseltem, mert nem érintette az egész családot. Egyszer három hónapig nem beszélt velem, mert megsértődött egy kis apróságon és képes volt a karácsonyt is így "ünnepelni". Eszméletlenül makacs, sose fogja belátni hogy ő is hibás.

Már jó párszor voltak váláshoz közeli állapotban a szüleim, de eddig még nem került rá sor, most viszont lehet hogy ez fog következni.

Egyszerűen nem tudom, hogy mit tehetnék, az ideg összeroppanás szélén állok, nem tudom hogyan kezeljem a helyzetet, itthon is minden rossz, suliban is. Önpusztításba kezdtem, mert nem tudom hogy mi mást tudnék csinálni.

Nagyon megköszönném, ha tudnátok pár tanácsot adni.

L