"Ciki" ha a gyerek fiatalon jól keres és jól él?

Én nem hangsúlyoznám, mert akkora rokonok jönnének s.gget nyalni meg kunyerálni, aztán néznének kerek szemekkel, amikor elhajtanám őket a francba.

Szerencsére nem sok rokonom van, és semmi közük ahhoz h mennyit keresek. Ha sokat, ha keveset.

NEM ciki.

Beszélek egy kicsit a másik oldalról. Én irigyellek. Csodállak is, de irigyellek inkább. És közben ott vannak a személyes félelmeim.

Az irigység és a tehetetlenség okozta önzőség és a saját magam sikertelenségének terhe okoz számomra rossz érzéseket.

Itt jön egy kis ömlengés, amit, ha ki akarsz hagyni, ugorj a >>> jelre lentebb.

Én tanítottam középiskolában 60ezerét, egyetemen 170ért, orvosi eszközöket fejlesztettem 220ért, most egy multinácinál minőségellenőrzök kicsit többért. Ha így folytatom, 40 éves munkabérem lesz elég egy ingatlant venni. Közben kihajtom magam. Daganatosra stresszeltem már magam, hogy meg tudjam teremteni a saját ingatlan lehetőségét.

Az ingerültségem nem személyesen ellened irányul. Ellenben, ha valaki számon kéri rajtam, hogy miért nincs gyerekem, vagy látom, hogy valakinek, akinek van 3 gyereke, adnak 10 millió forintot (amit én nem tudtam összeszedni 8 év alatt sem), amikor a bebukott hitelesek pénzét az én zsebemből húzzák ki és adnak nekik mentőcsomagot ... akkor nagyon rosszul érzem magam. Elfog a rettegés, a szorongás, olyan érzéseim támadnak, mint amikor életveszélyben voltam egy balesetem során. Gyakorlatilag halálfélelem közeli érzéseim támadnak és legszívesebben véget vetnék az életemnek, mert kilátástalan.

Közben a médiából azt hallom, hogy így-megy-úgy mennek fel az ingatlan árak. Idén csak annyival nőttek az ingatlanok árai, mint amennyi az éves bruttó keresetem. Az albérlet árak úgy mennek fel, hogy ha követné a bérbeadóm a médiában elhangzott trendeket, egyszerűbb lenne kimenni az utcára laknom. A kollégámnak, aki szenior programozó és BP-n lakik, 110-ről 180ra emelte a bérbeadó a lakhatási költségeit. Ő a hülye, hogy nem költözik el és kényelmesen ott akar maradni, de hónap végére már nem tud eljönni velünk sörözni, mert nem marad pénze. És ez a közösségi alapú külföldieknek szóló ingatlan bérbeadáson alapul, ami sokkal nagyobb károkat okoz, mint az "Über" a taxisoknak. Ezt nem tiltják be, hanem szorgalmazzák. A következményeit meg majd szépen látja mindenki. Akinek van ingatlana gazdag lesz, akinek nincs, annak irány a süllyesztő.

Közben a vállalatunk arról beszél, hogy kevesebbet tud adni, mert csökkenteni akarja a kiadásait.

Akkora bizonytalanságban vagyok a váltság óta, hogy gyakorlatilag nem tudok tervezni. Ha lenne egy ingatlan, ahol gyereket vállalhatok és nem kell attól félnem, hogy HOLNAP! kidobnak az utcára a gyerekkel, akkor már 5 éve lenne gyerekem, és talán nem is egy.

De nincs ingatlanom, ami biztonságot ad. Nincs lehetőségem segítséget kérni szülőktől, rokonoktól, mert nincsenek, illetve a kettő, aki párom oldaláról van, azok ketten nettó 200at visznek haza és 300 km-re laknak innen, tehát nincs lehetőségük segíteni. Nagyon sok érv arról szól, hogy NE kezdj bele a gyereknevelésbe, mert a jövőm bizonytalan. Inkább spóroljak olyan dolgokon is, amiket más kidob, mert nincs rá szüksége. Nem egy bútorom van lomtalanításról és a legjobb farmerem egy kuka tetején találtam.

És akkor látom, hogy valakinek a szülei kertes házat vesznek és heti 3 napot segítenek a gyerek nevelésében, elkísérik az anyukát az orvoshoz, hogy közben a párja tudjon dolgozni... És nekem ezek nincsenek meg, akkor bizony irigy leszek és félni fogok.

>>> >>> .. >>> >>> .. >>> >>>

Az irigység és félelem kombináció indulatokat kelt, és sokkal egyszerűbb a másik irányába indulat áttétellel gyűlöletet érezni, mint felelősséget vállalni azért, hogy milyen érzéseink vannak.

Pedig nagyon örülök, hogy valakinek sikerült! Örülök, hogy neked sikerült elérni olyan egzisztenciális célokat, amikről más álmodni sem mer. Mert ez reményt is ad, hogy talán nekem is sikerül egyszer. Sőt remélem egyre többen lesznek, akik így élhetnek!

A szomszédom pl útépítésből gazdagodott meg. 3 nyaralója van, egy Horvátországban, kettő itthon. 3 új bmw-je van, egy régebbi, 5 éves lexusa és egy 15 éves dewooja. Két autó az utcán parkol, a többi a garázsokban. 250 nm-es házában ketten élnek a feleségével. Vegyes érzelmekkel nézem a házukat, ami gyönyörű, közben egy 1-szoba konyha albiban lakom.

NEM ciki.

Csak irigylésre méltó.

Én nagyon büszke lennék a gyerekemre, ha önerőből, tisztességesen felépítene magának egy ilyen életet. Sosem lenne ciki! Nem mondogatnám, de nem is tagadnám. És ha büszkeségre adó dolgot tenni (ház felújítás, pl), szívesen el is mesélném.

Mi családon belül érdeklődünk egymás dolgai után, irigység nélkül. Örülünk a másik sikerének, és senkinek sem kellemetlen. Én három éve nem voltam nyaralni, nővérem éppen a Kanári-szigeteken van. Naponta küld fotókat, kicsit sem kellemetlen neki, hanem örül, hogy megoszthatja velem, velünk a boldogságát. Mi meg örülünk, mert megérdemli, remélem feltöltődik :)

Van egy idő, amikor az értelmes ember kinő abból, hogy ha nekem sincs, akkor fulladjon meg, akinek van. Értelmetlenje meg így marad, de nem kell vele foglalkozni.

10-es vagyok, pont ezt mondom én is.

Ha bejött az élet, örülj, ha nem jött be, ne sajnáld mástól, ha nem a te károdra él jól. Neked ez jutott, neki az. Én nem élek se rosszul, se túl jól. Kajára rezsire jut, eltengődök, nem vagyok egy törtető, ambiciózus fajta, ezét nem is irigylem attól a javait, aki önszántából, saját maga rabszolgájaként a belét kihajtja. Az említett ismerősömet csak azért irigylem kicsit, mert abból szedte meg magát, amit kisgyerek kora óta szeretne csinálni. Nagyot álmodott, nagyot mert, és nagyot kaszál vele. Ennyi a történet.

10-es és 14-es vagyok.

Ha nem jutott "nagy vas" abból is lehet nagyot alkotni, csak nyilván nehezebb. Ismerősöm majdnem a semmiből csinálta amit csinált, meg az induláshoz bankhitel kellett. De törlesztette már, és azóta magának tejel (meg az államnak jó sokat, de ebbe ne menjünk bele, ez már a "politika" rovathoz tartozik)

Jó ember vagy, nyugodtan cselekedj a legjobb belátásod szerint. Ha szerény és barátságos maradsz, a társaságukban kerülöd a villogást, akkor mindent megtettél, ami tőled elvárható. Ezen felül már nem rajtad múlik, hogy a rokonok hogyan érzik magukat.

Sajnos szinte garantált valamennyi irigység, de ezzel úgy gondolom, hogy mindenkinek meg kell tanulnia élni, nekik is, neked is.