Hogyan reagáltak a családtagjaitok a babahírre? Kinek a reakciója lepett meg?
Arra lennék kíváncsi, hogy a tágabb értelemben vett család tagjai (te szüleid, párod szülei, testvérek, esetleg nagyszülők), hogyan reagáltak arra a hírre, hogy babátok lesz. Nem feltétlenül arra gondolok, hogy örültek vagy sem, hanem inkább arra, hogy kitől sejtettetek más reakciót.
Nálunk például anyutól (lévén egyetlen lánya) erős és intenzív örömreakciót gondoltam, aputól visszafogottabbként egy mosolygós gratulációt és nagymamámtól pedig (aki tipikus jószívű nagymama, aki egy ajándékba kapott cukorkának is látványosan örül) hosszú és érzelmes örömujjongásra számítottam.
Ehhez képest anyu örömében lesokkolt, az egész beszélgetés alatt alig szólalt meg, először azt hittem nem is örül. :) Nagymamám egy mérsékelt "Igen? Nagyon jó"-val reagálta le, aztán több szó nem is esett róla. Meg voltam győződve, hogy azt értette amiről beszélgetünk, de így utólag rájöttem, hogy tudja. Furcsa tőle, mert rendkívül családcentrikus és kedves személy.
Legjobban apukám lepett meg, mint mondtam tőle inkább egy kézfogásra számítottam, erre ahogy kiejtettem a számon a nyakamba ugrott és elkezdte a sírást örömében. Percekig szorongatott, és mint akit a fellegekbe repítettek, úgy elszállt :)
Kinek hogyan reagált a családja? Illetve hát kitől számított (jó vagy rossz értelemben) más reakcióra?
26/N
Én ugyan nem lepődtem meg a reakciókon, de jó lett volna átélni, hogy legalább 1 (csak egyetlen egy) valaki őszintén örül. Ilyen nem volt.
Egyik terhességem bejelentésénél sem.
(A másodikat várom jelenleg, 32 hetes vagyok és 27 éves.)
Elsőnél az volt a bajuk, hogy túl fiatal voltam (21 éves, 6 éve tartó kapcsolatba.)
Azóta új párom van, akit nem tudtak elfogadni, meg nem vagyunk sok ideje együtt stb. Ez volt a magyarázat.
Anyám alkoholista volt. 17 éves voltam amikor kidobtak a szülői házból egyszerű mondattal: Takarodj, nem tartunk el. Így 17 éves korom óta dolgozom, és magamat tartom el.
21 évesen férjhez mentem, és megszületett a fiam. Felhívtam anyámat , közöltem velük, hogy fiú unoka van. A reakció annyi, hogy "na és? szerinted érdekel?" Nem erőltettem tovább a dolgokat. A fiam olyan 5 éves volt amikor véletlenül összefutottam apámmal. Feszengett. majd közölte, hogy anyu ki fog akadni, mert sosem viszem az unokát és még nem is látta..Megadtam a címemet, telefonszámomat, hogy bármikor eljöhetnek ha meg akarják ismerni az unokát. Vagy hívjanak és átmegyünk mi. Ennek már 13 éve. Fiam 18 éves de sosem látta a szüleimet. A lányomról nem is tudnak pedig ő is már 8 éves..
A férjem szülei kedvesek, ők szeretik az unokákat.
Bocsánat, kedves Kérdező, hogy nem a kérdésre válaszolok, lévén nincs gyerekem, és kívánok minden anyukának sok örömet a gyerekéhez, de ki a lepontozgatók egyáltalán olvasnak?
Utolsó például korrekten válaszolt, hogy mivel vele sem bántak jól a szülei, a gyermekáldásnak sem örültek különösebben. Mi ebben vagy a többi válaszban, aki a kérdésre válaszolt lepontozandó?
Nekem pedig ne jöjjön senki, hogy a pontozás nem számít, mert igenis, olvastam már olyat hogy valaki azért sem vette komolyan a másikat, mert le volt pontozva.
Szerintem meg kellene szüntetni a pontrendszert, vagy kinyitni újra az OPNI-t.
Na, engem viszont lehet buzgón lepontozni, mivel nem a kérdésre válaszolok. Ígérem, egy szót se szólok érte!
Köszönöm a válaszokat!
Valaki nagyon gyorsan dolgozik, kedves utolsó, mire a válaszodat elolvastam már le voltál pontozva. Én még nem értékeltem, úgyhogy ezennel kivétel nélkül mindenkinek ment a pozitív! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!