Köteles vagyok a sógornőmnek odaadni a gyerekem kinőtt dolgait?
Anyósomnak a lánya a mindene. Sajnálatos módon elég közel lakunk egymáshoz, ők meg együtt laknak anyósomékkal.
Az ő lánya 5 hónappal kisebb az én lányomnál.
Már a terhesség alatt is sokszor elment 1-1 véletlen beszólás, hogy ez meg az milyen jó lesz majd nekik ha már nekünk nem kell.
Nem akartam bunkó lenni, így ezt akkor elengedtem a fülem mellett.
Viszont azóta szó szerint harcban állunk.
Hogy milyen szemét vagyok, hogy nem adom oda a kinőtt ruhákat, a babakocsit(vettünk másikat), játékokat stb.
A férjem is már számtalanszor ült le velük beszélni, hogy miért nem és állítsák le magukat mert nem vagyunk segélyszervezet. Akkor ideig óráig rendeződik a helyzet, de mindig újra kezdik.
Már a lehető legjobban próbálom őket kizárni az életünkből, de 100%-osan nem tehetem meg.
Az okok amiért nem adom oda a dolgokat: mi is szeretnènk mèg gyereket és neki nagyon jók lesznek még ezek a ruhák; általában új ruhákat veszünk amikre vigyázunk már amennyire lehet; illetve nem nekünk kell ellátni őket ruhával mi se kérünk senkitől segítséget.
Nem vagy köteles, főleg, ha még terveztek gyereket a közeljövőben, követelőzni meg pofátlanság.
Esetleg adjatok nekik pár olyat, amit annyira elnyűttetek, hogy a gyerekre már nem adnátok, morognak egy sort, de többé nem biztos, hogy kérnek. :-)
Egyébként több ismerősöm is van, akik több gyereket terveztek/terveznek egymás után, és olyan cuccokat vettek már elsőre is, amik fiúnak-lánynak egyaránt jók, hogy az első gyerek cuccai a másodiknak is jók legyenek, mert ezeknek a cuccoknak azért elég borsos az áruk. Különben is gyorsan nőnek, nem hordanak sokáig 1-1 ruhácskát. Elég később fiú-lány ruhákban gondolkodni, mikor már kicsit nagyobbak.
Az én nagyobb lányom meg a bátyám lányára kozott egy ev van. Egy kezdő csomagot adtam nekik, aztan nem tudtam mert az o lányuk 2x akkora mint az enyem, hiába kisebb..
Nekunk most született egy masodik kislanyunk.
Nem kaptunk tőlük semmit es fájó szívvel vettem tudomásul, hogy a face-n árulgatja a kis ruháimat...
Jo rosszul esett, de nem baj tanuló penz volt...
Nem vagy köteles soha tobbet nem problémátok ezen en sem 😊
# Azért van különbség a segítség kérés és a pofátlan követelőzés között.
Ja, mert a kérdező leírása szentírás és a másik fél biztos fenyegetve követelt.
A válaszokat olvasva örülök, hogy normális a családom. Nálunk teljesen természetes volt, hogy mindent, amire nem volt szükség, továbbadtunk annak, akinek éppen kellett. Amikor nekünk kellett a következő babánál, visszakaptuk, plusz kaptunk olyanokat is, amiket a tesóm, sógornőm babája másoktól kapott szülinapra, karácsonyra, vagy ők vették neki.
Nekem nagyon fura, hogy itt teljesen általános a gyerek menjen dolgozni, költözzön el, anyóst utáld, ne adj senkinek semmit.
25-ös, nálatok jó a család. Ne legyél szűklátókörű, vannak rossz emberek is.
Én emlékszem, mikor anya sógornője - ugye nagybátyám felesége - mindig mondogatta, hogy de tetszik az unokatesómnak a téli kabátom. Mickey egeres volt a hátulja, rózsaszín volt, belül színes, kifordíthatós. Imádtam, és sokáig jó volt, elég alacsonyak vagyunk. Állandóan azért kuncsorgott, mindig kérdezte, hogy nem kéne újat venni, nagylányosabbat, most már "Gizikének" kéne hordania. (Anya végig mondta neki, hogy álljon már le a témával.)
Mikor kinőttem, értelemszerűen a húgom kapta meg a kabátot, sógornő ezen is kiakadt, hogy direkt arra várunk, hogy "Gizike" megnőjön.
Komolyan, amikor valaki akarja a te cuccodat, inkább fognám és a szeme előtt elégetném, mint hogy neki adjam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!