Jól gondolom, hogy nincs joguk ezekben kioktatni minket?

A párommal sok éve együtt vagyunk már, huszonévesek vagyunk, lassan aktuális lenne a lakás-/házvásárlás. Jelenleg albérletben lakunk külföldön, de tervezünk visszamenni az osztrák határ mellé és Magyarországról ingázni. A szüleink is azon a környéken laknak, mindannyian a nagyszüleinktől kapott házakban élnek. Az én anyám fiatalon, alig 20 évesen kapott ajándékba egy családi házat a szüleitől, ahova különköltözhetett apámmal, ott éltek 25 éven keresztül. Később vettek hitelre egy másik régi házat, abban élnek most. Közben, még mindig fiatalon megörökölt egy másik házat, annak az árát felélték. Nem mondom, elég rossz állapotú volt a ház, amit kaptak, de legalább nem kellett százezres nagyságrendű albérletet fizetniük soha. Aztán ott vannak a párom szülei, ők sokáig céges lakásban éltek, amit a párom apja kapott az állami céges állása után. Szinte nulla volt a bérleti díj, jelképes összeg. Előtte a párom apai nagyszüleinél éltek pár évig, aztán a bérlakás, később pedig átköltöztek a párom anyai nagyszüleinek a házába, úgy, hogy a párom nagyanyja még benne él, de nem szorul gondoskodásra, teljesen önellátó. A párom nagynénje lemondott a ház feléről (elég gazdagok), így a párom anyja és apja kapta meg fele-fele arányban a házat.

Így, hogy mi házvásárlás előtt állunk, mindkét szülői fél ezerrel osztja nekünk a pénzspórolási tanácsokat. Szerintük nekünk azért nincs elég pénzünk a hitelhez (35-40% önerőt kérnének tőlünk a bankok, végjártunk már többet, emiatt gondunk akad az önerővel), mert nagy lábon élünk, ami abszolút nem igaz. Az 50 éves anyám több ruhát és kenceficét vesz magának, mint én huszonévesen, szinte semmire nem költök (évek óta nem voltam fodrásznál sem pl, szórakozni sem járunk). Aztán az anyósjelöltem múltkor már kétszer is belémkötött, hogy miért akarok majd 2 gyereket tervezve 3 szobás házat, miért nem jó nekünk egy kisebb, 2 szobás lakás, ott is fel lehet nevelni 2 gyereket (ő úgy tette). Ők mind családi házban élnek, de megmagyarázzák nekünk, hogy nekünk nem való a családi ház, mert ők is inkább már lakásban laknának (mi a logika ebben?!). Amikor telket akartunk venni, hogy majd később építkezünk rá, mind a négy szülő kézzel-lábbal kapálózott, veszekedtek velünk, fenyegettek, hogy elrontjuk az életünket, hogy merünk 4 milliós telket venni a városban, vegyünk valami félre eső kis faluban 1 millióért (osztrák határ mellett, aki ismeri az árakat, tudja, hogy nem mi vagyunk elszállva, hanem az árak), nem értik, hogy a kis falvakat már meg sem hitelezik a bankok.

Lényeg a lényeg, úgy érzem, hogy ninc sjoguk felettünk pálcát törni. Úgy érzem (és ebben lehet sokan nem értenek egyet), hogy ha ők házat kaptak a szüleiktől, egy élet munkája alatt illett volna nekik is összedobni nekünk legalább az önerőre valót. A nagyszüleink azokban a nehéz időkben, egyszerű munkásokként képesek voltak a gyerekeik jövőjét ezzel megalapozni, mi meg csak az osztást kapjuk a jó beosztású, jól kereső szüleinktől. Én a nagyszülői örökségből kaptam anyámtól 2 millió forintot, a páromnak meg közvetlenül a nagyszülei adtak 1 milliót, amiért nagyon hálásak vagyunk, hogy az öregek a kevéske nyugdíjunkból még ránk gondolnak, mikor ez a szüleink dolga lenne. Ők akarják erőn felül nem csak a gyerekeik életét megalapozni (már megtették), de az unokákét is.

A legjobban az fáj,mikor kioktatnak, hogy azért nincs pénzünk, mert elszórjuk, miközben havi 100 ezer megy el albérletre, fel sem fogják, mennyi ez a pénz csak így "kidobni", mikor ők mindig ingyen éltek a szüleik ingatlanjaiban. És ha belegondolok, én lehet azért nem fogom tudni majd a gyerekeimet támogatni, mert még 50 évesen is a hitelt nyöghetem, míg a szüleink ingyen megkaptak mindent, a fizetésükből meg nem raktak félre szinte semmit, 25-30 év munkája sehol nincs. Anyám azt mondta erre, hogy ránk, a két gyerekre ment el az összes pénzük, de ez nem igaz, mindig jóval átlag felett kerestek, minket meg olcsó kajákkal etettek (hús, saláta csak egy héten egyszer lehetett), turkálós ruhákat vehettünk csak, soha nem voltunk nyaralni...stb. Én megértem azokat a szülőket, akik 20-30 évig fizetik a saját házuk után a hitelt, vagy azokat, akik minimálbért keresnek, de nálunk más a helyzet. Nálunk szegényebb szülők gyerekei is lakást kaptak már az egyetem alatt, és most nézhetem, hogy azok az ismerőseim 25 évesen már babázhatnak, míg nekem nincs hova gyereket vállalnom, pedig már szeretnék.

Szóval nekem van igazam, nekik kellene elcsitulniuk vagy inkább én várnék túl sokat tőlük?