Jól gondolom, hogy nincs joguk ezekben kioktatni minket?
A párommal sok éve együtt vagyunk már, huszonévesek vagyunk, lassan aktuális lenne a lakás-/házvásárlás. Jelenleg albérletben lakunk külföldön, de tervezünk visszamenni az osztrák határ mellé és Magyarországról ingázni. A szüleink is azon a környéken laknak, mindannyian a nagyszüleinktől kapott házakban élnek. Az én anyám fiatalon, alig 20 évesen kapott ajándékba egy családi házat a szüleitől, ahova különköltözhetett apámmal, ott éltek 25 éven keresztül. Később vettek hitelre egy másik régi házat, abban élnek most. Közben, még mindig fiatalon megörökölt egy másik házat, annak az árát felélték. Nem mondom, elég rossz állapotú volt a ház, amit kaptak, de legalább nem kellett százezres nagyságrendű albérletet fizetniük soha. Aztán ott vannak a párom szülei, ők sokáig céges lakásban éltek, amit a párom apja kapott az állami céges állása után. Szinte nulla volt a bérleti díj, jelképes összeg. Előtte a párom apai nagyszüleinél éltek pár évig, aztán a bérlakás, később pedig átköltöztek a párom anyai nagyszüleinek a házába, úgy, hogy a párom nagyanyja még benne él, de nem szorul gondoskodásra, teljesen önellátó. A párom nagynénje lemondott a ház feléről (elég gazdagok), így a párom anyja és apja kapta meg fele-fele arányban a házat.
Így, hogy mi házvásárlás előtt állunk, mindkét szülői fél ezerrel osztja nekünk a pénzspórolási tanácsokat. Szerintük nekünk azért nincs elég pénzünk a hitelhez (35-40% önerőt kérnének tőlünk a bankok, végjártunk már többet, emiatt gondunk akad az önerővel), mert nagy lábon élünk, ami abszolút nem igaz. Az 50 éves anyám több ruhát és kenceficét vesz magának, mint én huszonévesen, szinte semmire nem költök (évek óta nem voltam fodrásznál sem pl, szórakozni sem járunk). Aztán az anyósjelöltem múltkor már kétszer is belémkötött, hogy miért akarok majd 2 gyereket tervezve 3 szobás házat, miért nem jó nekünk egy kisebb, 2 szobás lakás, ott is fel lehet nevelni 2 gyereket (ő úgy tette). Ők mind családi házban élnek, de megmagyarázzák nekünk, hogy nekünk nem való a családi ház, mert ők is inkább már lakásban laknának (mi a logika ebben?!). Amikor telket akartunk venni, hogy majd később építkezünk rá, mind a négy szülő kézzel-lábbal kapálózott, veszekedtek velünk, fenyegettek, hogy elrontjuk az életünket, hogy merünk 4 milliós telket venni a városban, vegyünk valami félre eső kis faluban 1 millióért (osztrák határ mellett, aki ismeri az árakat, tudja, hogy nem mi vagyunk elszállva, hanem az árak), nem értik, hogy a kis falvakat már meg sem hitelezik a bankok.
Lényeg a lényeg, úgy érzem, hogy ninc sjoguk felettünk pálcát törni. Úgy érzem (és ebben lehet sokan nem értenek egyet), hogy ha ők házat kaptak a szüleiktől, egy élet munkája alatt illett volna nekik is összedobni nekünk legalább az önerőre valót. A nagyszüleink azokban a nehéz időkben, egyszerű munkásokként képesek voltak a gyerekeik jövőjét ezzel megalapozni, mi meg csak az osztást kapjuk a jó beosztású, jól kereső szüleinktől. Én a nagyszülői örökségből kaptam anyámtól 2 millió forintot, a páromnak meg közvetlenül a nagyszülei adtak 1 milliót, amiért nagyon hálásak vagyunk, hogy az öregek a kevéske nyugdíjunkból még ránk gondolnak, mikor ez a szüleink dolga lenne. Ők akarják erőn felül nem csak a gyerekeik életét megalapozni (már megtették), de az unokákét is.
A legjobban az fáj,mikor kioktatnak, hogy azért nincs pénzünk, mert elszórjuk, miközben havi 100 ezer megy el albérletre, fel sem fogják, mennyi ez a pénz csak így "kidobni", mikor ők mindig ingyen éltek a szüleik ingatlanjaiban. És ha belegondolok, én lehet azért nem fogom tudni majd a gyerekeimet támogatni, mert még 50 évesen is a hitelt nyöghetem, míg a szüleink ingyen megkaptak mindent, a fizetésükből meg nem raktak félre szinte semmit, 25-30 év munkája sehol nincs. Anyám azt mondta erre, hogy ránk, a két gyerekre ment el az összes pénzük, de ez nem igaz, mindig jóval átlag felett kerestek, minket meg olcsó kajákkal etettek (hús, saláta csak egy héten egyszer lehetett), turkálós ruhákat vehettünk csak, soha nem voltunk nyaralni...stb. Én megértem azokat a szülőket, akik 20-30 évig fizetik a saját házuk után a hitelt, vagy azokat, akik minimálbért keresnek, de nálunk más a helyzet. Nálunk szegényebb szülők gyerekei is lakást kaptak már az egyetem alatt, és most nézhetem, hogy azok az ismerőseim 25 évesen már babázhatnak, míg nekem nincs hova gyereket vállalnom, pedig már szeretnék.
Szóval nekem van igazam, nekik kellene elcsitulniuk vagy inkább én várnék túl sokat tőlük?
Én csak azt a felfogást várnám tőlük, hogy amit én kaptam a szüleimtől, azt megadom én is a gyerekeimnek. Ha én 20 évesen házat kaptam, nem fogom 30 évvel később a lányomat azzal oktatni, hogy "teremtsd meg magadnak, ahogy akarod, más is megteremti". Ő sem tudta megteremteni, pedig akkor még könnyebb volt építkezni is, meg hitelhez jutni is.
Nem azt várom, hogy a s*ggem alá tolják, hanem azt, hogy ha nem tudták alá tolni, legalább nem oktassanak ki, hogy én vagyok a szerencsétlen béna senkiházi, amiért nem tudok 25 évesen kipengetni egy 20 milliós belvárosi lakást. Olyat, amilyet ők szeretnének, szigorúan max. 2 szobásat. Egyébként a párommal mindketten diplomások vagyunk, több nyelven beszélünk, keményen próbálunk spórolni, de hát ez nem mindig jön össze ilyen költségek mellett. Mi tettünk a sikerekért, az hogy most olyan világ van, hogy két diplomás sem jut egyről a kettőre, nem a mi hibánk és neállísák be úgy a helyzetet, mintha mi lennénk a világ legbénább, életképtelenebb gyerekei.
A szüleid azért érzik felhatalmazva magukat a beleszólásra, mert adtak némi pénzt ("Én a nagyszülői örökségből kaptam anyámtól 2 millió forintot,"), édesanyád biztosan úgy érzi, hogy arról lemondott a kedvedért, és valójában az ő pénze volt, és el is utazhatta volna, vagy vehetett volna belőle ruhát, vagy bármi. Hogy ez mennyire jogos a részéről, miután neked adta a pénzt, azt most hagyjuk, tuti, hogy ez vezérli.
A "majd megöröklitek" kommentekkel nem értek egyet, eü-ben dolgozom, a sok hetven-nyolcvan-kilencven éves köszöni szépen, nagyon jól van, ha jó karban van a teste és nincs sok betegsége, ebben az országban is szép kort lehet megérni, arról nem is beszélve, hogy normális ember nem az öröklésre hajt... Ezt nem is értem egyáltalán... Vagy az ember mikor kezdje el az életét, mikor hatvan éves, és a kilencven éves szüleit eltemette? Nem állja meg a helyét ez az "érv".
Kérdező, szerintem ha hallod ezeket a "javaslatokat" a szülői vonalról, nyugodtan mondd rá azt, hogy
- te fogsz élni a telken/házban nem ők;
- hogy ez a ti életetek; hogy te se szólsz bele abba, ő mire költ;
és ha újra és újra felhozza a témát, akkor addig hallgatsz, amíg témát nem vált. Ha kell, leteszed a telefont. Majd felhívnak, ha azt akarják tudni, hogy vagy.
Ezek alapvető dolgok, hogy nem szólunk bele egymás életébe, de sok embernek nehéz megérteni, hogyha én nem szólok az övébe, ő is hagyjon békén, pedig ez elég egyszerű dolog lenne...
"Ha én 20 évesen házat kaptam, nem fogom 30 évvel később a lányomat azzal oktatni, hogy "teremtsd meg magadnak, ahogy akarod, más is megteremti". Ő sem tudta megteremteni, pedig akkor még könnyebb volt építkezni is, meg hitelhez jutni is. " => Velem ugyanez a helyzet, a saját apámnak fizetem a bérleti díjat, hogy a lakásában lakhatok, miközben ő örökölt is lakást + 1et elba$zott, amit a válásuk után rám igényelt meg kedvezménnyel (holott anyám nevelt...) Soha semmit nem szerzett saját erejéből, most is eltartják.
De itt már leírták, hogy az a szülő dolga, a gyereknek ahhoz semmi köze... Érdekes ez.
"mikor ez a szüleink dolga lenne"
Nem, az otthonteremtés a te dolgod, a szülő dolga a felnevelésed volt. Ha úgy gondolja, segíthet, de nem kötelező és nem is az ő dolga. Ennek megfelelően nem felélik a pénzüket, hanem élik az életüket, miután rendben felnevelték az utódaikat. Joguk van, ugye.
Amihez nincs joguk az a kioktatás az egyértelmű okok miatt. Meg kell mondani, nem nehéz. Az ügy ezzel lezárva, ti a lehetőségeitekhez mérten vesztek lakást, a semmin pedig nem pattogtok. Sokan tennék össze a két kezüket hárommillió ingyen forintért is, az nagy pénz.
"édesanyád biztosan úgy érzi, hogy arról lemondott a kedvedért, és valójában az ő pénze volt, és el is utazhatta volna, vagy vehetett volna belőle ruhát, vagy bármi. "
Azt tegyük hozzá, hogy abból az örökségből sokmilliót megtartott magának "nyugdíjas éveire". Többet mint amennyit nekem adott, többszörösét. Plusz van nekik megtakarításuk is. Ez a nem rakott félre dolog inkább a párom családjára igaz, mivel beígérték, hogy ők is adnak 2 milliót a páromnak (évek óta ígérgetik, pénzt még nem látott belőle a párom), de állítólag még ez is nagy anyagi bukás, hatalmas megterhelés nekik. Úgy gondolom, aki jó beosztásban, jól keres, nem szabadna 30 év munkaviszony után megterhelőnek lenni 2 milliónak, pláne úgy, hogy végig mások nyakán éltek.
Csúnya nagyon ahogy turkálsz a szüleitek tárcájában, és azon pampogsz, hogy a saját vagyonukkal mit csinálnak...
Nagyon is helyén való, sőt, szükséges a mai világban a nyugdíjas évekre tartalékolni, ha nem akarnak éhen halni, vagy rajtatok élősködni majd!
Leszólod őket, hogy x év alatt mit teremtettek meg, mit nem, pedig aztán te se nagyn tudsz felmutatni semmit, hiába fényezed magatokat...
Teremtsd meg, ami kell, viszont abba tényleg nem lehet senki másnak beleszólása majd, mert az a Tietek lesz!
A be(le)szólásokat meg rövidre kell zárni. Ti pénztek, ti dolgotok...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!