Van olyan rokonotok, aki nem tartja tiszteletben az
otthonotok szabályait, vagy túlságosan otthon érzik
magukat?
11/15 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszaitokat. Mindenkit felpontoztam. Én nem vagyok introvertált, kifejezetten szociális vagyok, de az otthonomban igenis én döntöm el, hogy mit szabd és mit nem. Ezek a dolgok szerintem alapvető illem, illetve gusztus kérdése, pl. ahogy az egyik válaszadó az ágyat írta. Az egy teljesen intim terület, abba alszik, izzad, szexel a másik. Ráülni se szívesen ülök rá máséra. Nálunk is megsértődött a sógorom, amikor amúgy normálisan mondtam neki, hogy legyen szíves nem nyitogatni a hűtőt, ha enni kér, készítek neki én valamit.
Nagyon el vagyok csodálkozva, hogy a családban a rokonság nem tartja tiszteletben mások otthoni szabályait, még akkor se, ha egyforma nevelésben részesültek. A nagyszüleim egyformán nevelték meg a gyerekeiket. Mindig igazságosak voltak velük. Ennek ellenére, a 4 gyerekből csak kettő lett normális: leveszik a cipőjüket, kezet mosnak, tisztelik mások életet, dolgait, stb. Anyám is mesélt a gyerekkoráról, hogy valóban kivétel nélkül meg voltak nevelve. Ő is így nevelt meg minket és egyikünk se változott meg. A nagyi a másik kettőre mindig rászól, hogy cipőt levenni, kezet mosni. Ő sem érti, mi történt velük, hol rontotta el őket. Szerinte, a házastársuk miatt változtak meg ennyire.
2016. ápr. 1. 21:46
Hasznos számodra ez a válasz?
#12
Attól, hogy egyforma nevelést kap két (3, 4) testvér, még nem lesznek felnőttkorukban egyformák. Hiszen a személyiségük nem ugyanolyan. Az én bátyám kifejezetten rendmániás, még a szobámban is képes rám szólni, miért nincs a táskám a helyén (vagyis ami szerinte a helye), én meg szeretem a finom szétszórtságot. Pedig anyánk szerint mindennek megvan a helye, én mégse lettem rendmániás. Érted.
Hozzánk apám egyik testvére azért járt a családjával, hogy ott beszéljék meg egymás között a hétköznapi problémáikat. Ment ez évtizedekig. Mi kiszolgáltuk őket, ők meg egymás közt társalogtak. Apám egyszer azt mondta, lehet hazamenni, és nem is kötelező hozzánk járni. 10 éve nem láttuk őket, a többi rokon segít nekik haragudni. Szerencsére. Mi boldogabbak vagyunk így.
2016. ápr. 2. 12:46
Hasznos számodra ez a válasz?
Ne vicceljetek már! A ti otthonotok, a ti szabályaitok.
Hozzánk tudod miért nem jönnek bejelentkezés nélkül? Azért, mert nem mernek. Vendég gyerek sem csinálhat olyat nálunk, amit a sajátjaimnak nem engedek meg. Rájuk szólok, addig amíg be nem fejezik. Akinek nem tetszik, az nem jön hozzánk.
Van telefon, viber, Skype, e-mail........ Használják.
Ne legyetek mulÁk, ha a magánéletetek megsértéséről van szó! Inkább haragudjon meg a fél világ, minthogy nekem kelljen feszengenem a saját otthonomban.
2016. ápr. 2. 13:59
Hasznos számodra ez a válasz?
15/15 anonim válasza:
Bár nem rokonok, mégis szinte annak számítanak (lassan többet látom őket mint a kereszt szüleimet pedig jóval messzebb laknak). Az elején főleg apa munkája miatt jöttek hozzánk, de ennek már több mint 10 éve és azóta barátok. Ők is tökre otthon érzik magukat nálunk, sőt nemrég amikor voltak mondták is, hogy olyan nekik az otthonunk mintha nekik a második lenne. Mivel külföldön élnek ezért több éjszakát is nálunk szoktak tölteni. (igaz, hogy kb. fél vagy max negyed évente jönnek csak) Mondjuk hűtőt nem nyitogatnak, de ha pont mással vagyunk elfoglalva akkor szekrényből poharat simán elvesznek. A magán szférát betartják (pl. mielőtt bejönnek a szobámba kopognak) de nagyon otthon érzik magukat. Igaz bejelentéssel de töltöttek velünk már karácsonyt is (első napján érkeztek) és a konfirmálásomon is itt voltak. Sőt nem is kell egyfolytában mellettük legyünk mert elfoglalják magukat és pl. segítenek anyának is mosogatásban vagy esetleg tálalásban. Igazából mi csak kacagunk azon, hogy milyen otthonosan mozognak nálunk és még örülünk is neki mert legalább nem kell minden kívánságukat lesni mert ha kell valami és tudják a helyét elveszik, vagy szólnak ha kell valami.
2016. ápr. 8. 20:02
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések:
válasza: