Ebből vajon feledés lesz?

Elmondom a lényeget. Van egy első unokatestvérem aki 30 éves férfi. Nevezzük csak E-nek. Őt szeretem a legeslegjobban a világon. Ő is szeret engem egy kicsit, csak nem a legjobban. Nagyon ritkán találkozunk, legutoljára szinte majdnem 2 éve találkoztunk. Azóta beszélgettünk facen valamennyit, nem hatalmas mennyiséggel beszélgettünk hanem pont közepes mennyiséggel. Legutoljára akkor írtam rá mikor szilveszter volt, buékot kívántam és majd vissza írt hogy viszont. Megnéztem a régi üzeneteinket és volt egy 4 hónapos kimaradás, mikor nem beszélgettünk. Ebben az évben nem is írtam rá, nem tudom hogy zavarnám e talán. De arra jutottam hogy megkérem a testvérét hogy kérdezze meg tőle. Nos térjünk vissza. Egyszer össze vesztek az E és a testvérem valamin. Utoljára 2014. márc. - ban beszéltek normálisan akkor is csak pár mondatot, és most 2015. máj - ban E csak egy körlevél képet küldött neki. És csak ezek voltak a beszélgetések a veszekedés után. (azon vesztek össze, hogy mikor itt volt nem foglalkozott vele) De én és a testvérem sokat beszélgettünk E -vel, facen. Én vagyok az egyetlen aki vele tartja a kapcsolatot, csak sajnos ritkábban beszélgetünk. A valóságban olyan kedves velem. Régen sokat vitt a nyakába kocsmába. Ezért van sok gyerekkori emlékem róla. Csak attól félek hogy mi van akkor ha ugyan az következik be nálam mint a testvéremnél, hogy nem beszélgetünk egymással soha facen, attól függetlenül hogy veszekedtünk vagy nem, és majd egyszer csak el feledjük egymást. Tudom hogy nem lehet elfeledni, de ha nem is foglalkozunk egymással olyan ha elfeledtünk volna a másikat. S mikor én is felnőtt leszek, azt sem fogjuk tudni hogy hol van a másik. ( A jövöben amerikai szinész akarok lenni ha ez fontos a megválaszolásban. ) Nos csak annyit akarok kérdezni hogy, vajon mennyi az esélye annak hogy egyszer hirtelen el feledjük egymást? Nem vigasztaló válaszokat várok, hogy ne félj kevés az esélye annak, hanem rendes válaszokat. Köszike. L/13