Te kinek adnád a nem kellő holmijaidat?
Van a rokonságban egy család,anyukca,4 gyerek,vagyis abból 3 már felnőtt közben. Mióta eszemet tudom,mindenki őket támogatja,merthogy szegények.Gyerekkorom óta minden ruhám,játékom,minden ami nem kell (sokszos olyan is,ami még kellett volna),náluk kötött ki.És amire én vigyáztam nagyon,ők kivétel nélkül 2 nap alatt tönkretették.(abból a rengeteg ruhából,ágyból,szekrénysorból,játékból semmi nem maradt)
Dolgozni csak nagyritkán,sokáig a gyerekek miatt,aztán megszokásból,a legkisebb gyerek is már 17.
Most a legnagyobb lány követi anyja példáját,egy semmirekellőnek szüli sorra a gyerekeket,sosem dolgozott,várja a sültgalambot.
Felnőttem én is közben,férjem,gyerekem van,nem élünk rosszul. Munkahelyen viszont van pár ember,akik látom hogy dolgoznak,másodállás,de nem jut ruhára,cipőre,stb.(sori melóból nem is fog,de 8 általánossal jobbat nem fog kapni).
Évek óta nem selejteztem,most állok neki, házfelújítunk, szekrénycsere,ruhák,stb.
Anyám már szólt,hogy intézze-e a kocsit ami a rokonéknak visz mindent.
De én egyre kevésbé biztos vagyok abban hogy nekik adnám. Jó állapotúak,csak régiek,a házzal együtt vettük,ruhák,gyerekholmikra vigyáztam nagyon(gyerekholmikat senkinek nem adom,akarunk másodikat).
Inkább egyik munkatársnak adnám,2 gyerekkel most vesznek szocpolra házat,tudom hogy elmegy minden pénzük,cég adott hitelt megpótolni a szocpolt,üres a ház,eddig albiban voltak,nincs saját bútor,semmi.
Férjem nem szól bele,csinálom ahogy akarom.
Ti hogy döntenétek?
válasza:én voltam hasonló helyzetben, rokon barát között választva... a barátnak ment minden. Nem bántam meg. Sőt! Sokszorosan igazolta az élet, hogy így volt jó. A rokon amint megtudta, hogy nem neki mennek a cuccok, anyukástul, stb, többi rokon előtt is balhézott követelőzött, neki jár alapon... De valahogy amiben tudtak volna se segitettek sose. egy ölelést nem sok, annyit se kaptunk tőlük, mindent csak valami ellenszolgáltatásért.
szerintem ne gondolkodj, élösködőket eszedbe ne jusson támogatni. add csak a munkatársnak, akik dolgosak, ilyen apróságok is tudnak annyit számítani, hogy kilendítik őket, és előrébbjutnak.
Szóltam anyámnak,hogy mi cuccainkkal ne intézkedjen,ne igérjen oda senkinek semmimet,majd én rendezem.
Szóltam az említett kolléganőnek is,hogy lesz jópár bútor aminek hasznát veheti,örült,mert tényleg jó állapotúak,csak nem a mi stílusunk,de kezdetben pár évig nálunk is megfelelt ha már itt voltak. Holnap át is jön lemérni,hogy fér majd náluk.Addig ruhákat is átválogatom,lányával egy méretünk van.
Hálálkodást én sem vártam soha,de egy köszönöm jól esik,és hogy ne elvárás legyen.
(Emlitett rokon lánya amikor az elsőt szülte,rendesen megsértődött mert nem adtam minden babaholmit,butort oda nekik,csak egy szatyornyi ruhát szedtem össze. Babalátogatókor vittük,vettem mellé popsitörlőt,krémet,csomag liberót,csokit,bort, köszi helyett kerekedő szemeket kaptunk,hogy csak ennyi? )
válasza:Komolyan, mint ha magamat látnám a kérdezőben. Nálunk a nagybátyám családja ilyen.
Nálunk erre végül két megoldás is született.
Az egyik egy pedagóguson keresztül ment. A holmik egy része az óvodai termekben kötöttek ki, másik részük pedig rászoruló családoknak lett adományozva a pedagógus belátása szerint. (ő azért elég jól ismeri a családokat)
A másik megoldás pedig a barátok és munkatársak voltak. Illetve egyszer a haverokkal csináltunk egy "férfi barlangot". (kanapé, TV, biliárdasztal, ping-pong asztal, hűtő tele sörrel, hifi, stb.) Mindenki hozta az éppen feleslegessé vált bútorait, holmijait és abból lett berendezve.
válasza:Én azt mondanám a rokonoknak, hogy nem odaadtam,hanem eladtam a felesleges dolgokat.
Pénzért nekik biztos nem kellene, így nem is sértődhetnek meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!