Te kinek adnád a nem kellő holmijaidat?
Van a rokonságban egy család,anyukca,4 gyerek,vagyis abból 3 már felnőtt közben. Mióta eszemet tudom,mindenki őket támogatja,merthogy szegények.Gyerekkorom óta minden ruhám,játékom,minden ami nem kell (sokszos olyan is,ami még kellett volna),náluk kötött ki.És amire én vigyáztam nagyon,ők kivétel nélkül 2 nap alatt tönkretették.(abból a rengeteg ruhából,ágyból,szekrénysorból,játékból semmi nem maradt)
Dolgozni csak nagyritkán,sokáig a gyerekek miatt,aztán megszokásból,a legkisebb gyerek is már 17.
Most a legnagyobb lány követi anyja példáját,egy semmirekellőnek szüli sorra a gyerekeket,sosem dolgozott,várja a sültgalambot.
Felnőttem én is közben,férjem,gyerekem van,nem élünk rosszul. Munkahelyen viszont van pár ember,akik látom hogy dolgoznak,másodállás,de nem jut ruhára,cipőre,stb.(sori melóból nem is fog,de 8 általánossal jobbat nem fog kapni).
Évek óta nem selejteztem,most állok neki, házfelújítunk, szekrénycsere,ruhák,stb.
Anyám már szólt,hogy intézze-e a kocsit ami a rokonéknak visz mindent.
De én egyre kevésbé biztos vagyok abban hogy nekik adnám. Jó állapotúak,csak régiek,a házzal együtt vettük,ruhák,gyerekholmikra vigyáztam nagyon(gyerekholmikat senkinek nem adom,akarunk másodikat).
Inkább egyik munkatársnak adnám,2 gyerekkel most vesznek szocpolra házat,tudom hogy elmegy minden pénzük,cég adott hitelt megpótolni a szocpolt,üres a ház,eddig albiban voltak,nincs saját bútor,semmi.
Férjem nem szól bele,csinálom ahogy akarom.
Ti hogy döntenétek?
A munkatársnak adnám.
Mi is a régi gyerekjátékokat, használt bútorokat kedves, de szerényebben élő ismerősöknek ajánljuk fel, esetleg megkérdezzük, mennyire ismernek rászorulókat. Mi sem a rokonoknak adjuk már, mert nem becsülték, csak a hibákat keresték, nyűgnek tekintettél.
Szerencsére így jó helyre kerülnek a dolgok.
Egyértelműen a munkatársamnak adnám.
Nekem fontos, hogy akinek adom, az megbecsülje, és tényleg szüksége legyen rá.
Munkatársnak adnám. Volt, hogy régebben én is úgy éreztem, rászorulónak adtam. Aztán már pénzt kértek, nyakamra jártak.
Nem hálát vár az ember, de ne is szemtelenedjen már el valaki.
Én személyszerint ha adok valakinek valamit vagy segítek neki sosem azt nézem meg becsüli-e a segítséget hanem azt hogy én segítettem és ezzel én jól érzem magam.
De szerintem te mindenképp a munkatársaidnak add mert ha már lehet választani ki az aki jbban megérdemli akkor így látatlanban őket mondanám.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!