Gyűlölnek a testvéreim! Mit tegyek?
Az egész még kamaszkoromban kezdődött, mint gyerekek, egész jól elvoltunk, azonban olyan 16 éves koromban minden egy csapásra megváltozott... Nem lázadoztam, mint a többi kamasz, nem jártam bulizni, mint minden osztálytársam, nem veszekedtem a szüleimmel, mint a szomszéd 16 éves gyereke, aki minden este ajtót csapkodva, ordítva rohant el bulizni, miközben a szülei tiltották neki a dolgot. Én egyszerűen csak feküdtem az ágyamban, és olvastam, amikor időm tehette. Sosem szerettem emberek közé menni, ez pedig kamaszkoromban csak megerősödött, iskolán kívül semerre sem mentem. Tesómék pedig ekkor kezdtek el piszkálni... Nincs életem, nincsenek barátaim, meg ez nem normális, nekem pszichológushoz kellene járnom, mert ők még nem láttak olyan korombelit, aki olvas... Menjek bulizni, mozduljak ki, ne gubbasszak a négy fal között, stb... Persze, a pszichológusi kezelést mindig előszeretettel ajánlották, akármit is csináltam. Annak idején szerettem rajzolni, sorra nyertem a pályázatokat, örömömet leltem benne, de akkor meg jöttek azzal, hogy ne képzeljek magamról olyanokat, hogy jól rajzolok, mert nálam egy 8 éves is jobban tud művészkedni. Mindennap hajtogatták, így hát el is tettem a rajzkészletemet a fiók mélyére, hiszen elhittem nekik... Egyszerűen annyira belém ivódott, hogy nem vagyok elég jó ebben sem, hogy azóta sem vettem ceruzát a kezembe, nehogy mások is kinevessenek. Amikor pedig rajzolok, senkinek sem mutatom meg, hiába nyertem régen szinte mindig, bennem az maradt meg, hogy nekem nem megy...
Piszkáltak azzal, hogy kövér vagyok (volt rajtam felesleg, ez tény), öcsém állandóan röfögött, ha arra mentem, és még akkor is megszóltak, amikor egy pohár vizet ittam. Állandóan kellemetlen helyzetbe hoztak mások előtt, ha volt itt valaki, mindig felkiáltottak: nézd már, megint eszik! Ezzel persze csak azt érték el, hogy sose ettem, amikor a közelben voltak, de természetesen akkor is azt kaptam, hogy ez nem normális, menjek elmeorvoshoz, vagy akasszam fel magam, ha már ennyire nem tudom, mit akarok... Kövér vagy vékony lenni? Persze, tökéletes akkor sem leszek, mert a fejem sose változik...
Már felnőttek vagyunk, de a mai napig kapom az oltásokat:
- Miért nincs még gyerekem?
- Miért ott dolgozom, ahol, amikor nem fizet olyan jól?
- Normális ember nem néz ilyen korában animéket... Én nézek kikapcsolódásként, hétvégén, szeretem.
- Húgom 17 éves barátnőjének már van gyereke, csak én vagyok olyan selejt, hogy 27 évesen még mindig nem sikerült megteremtenem az anyagiakat ehhez... (Igaz, ő a szülei nyakára vitte a gyereket, azóta se foglalkozik vele, de én vagyok az, akit meg kell szólni)
- Miért nem bulizok, és élem az életem? Szerintük, öreg koromban bánni fogom, hogy nem tomboltam ki magam annak idején (Ezt azután jegyezték meg, miután megszóltam öcsémet, amiért 50 ezret elbulizott két nap alatt) Mondtam nekik, hogy nekem több értéke van a pénznek, semmint hülyeségekre költsem, erre szintén pszichológust ajánlottak, mert szerintük nekem túl fontos a pénz. Igen, egyedül lakom, fontos, és én abban lelem az örömömet, hogy nem kell rettegnem, amikor küldik a csekkeket.
- Felszólítottak arra, hogy spóroljak saját lakásra, mert ha anyámmal történne valami, ők kitesznek, mert én ingyenélő vagyok, aki csak a fejét tömni jár haza, és ők olyan defektes embert, mint én, nem kívánnak eltartani.
- Még mindig nem szeretek emberek közé járni, kellemetlenül érzem magam a tömegben, nálam a buli abból áll, hogy azzal a pár barátnőmmel beülünk egy pizzázóba, és dumálunk... Szerintük csak teszem a fejem, senki sincs rosszul a tömegtől, én csak nem szeretek ismerősökkel találkozni. (Nem értem a logikát, de teljesen mindegy)
- Mai napig, ha itthon vagyok, takarítok. Persze, szerintük nem, én sosem segítek semmit, mégis ők nem képesek arra, hogy kivigyék a szemetet a szobájukból... Én szoktam összeszedni a csokis papírokat, az otthagyott banánt, stb... Régebben is így volt, mindig én takarítottam, mert öcsém fiú, nekik nem való, húgom meg még csak 10 éves volt, ő akkor mindig rázendített arra, hogy rosszul van. Persze, az ismerősök előtt én voltam az, aki semmiben sem segít.
Tudom, hosszú lett, tudnék még miről írni. Azt persze mondanom sem kell, hogy az önbizalmam nulla. Ha dicsérnek valamiért, nem hiszem el, nem veszem komolyan a dolgot, tuti csak szánalomból mondják. Nem állítom, hogy én szent gyerek voltam, mert nem voltam az, egyszerűen csak ők is, meg én is más-más típusúak vagyunk. Én nem szeretem a tömeget, pár emberrel a közelemben érzem jól magam, szeretek egyedül lenni. Ez szerintük betegesen antiszociális. Ők szeretik a nagy tömeget, a hangos zenét, buliba járni, és emberek közt lenni. Értem én, de miért kell engem gyűlölni? Tényleg antiszociális lennék? Ez tényleg akkora bűn?
válasza:Ha jól értem egyedül élsz, anyádtól külön, és eltartod magad. A helyzet a következő. A testvéreid büdös tetves bunkó szemétládák, és még műveletlenek, olvasatlanok is. Ezen nincs mit szépíteni.
Te introvertált vagy, akin kifogott a sok szívatás. Korábban kellett volna kiállnod ellenük hogy meg tudd őrizni a kapcsolatot, most már ha nem akarsz idegroncs lenni szerintem késő. A helyedben úgy ahogy van megszakítanám a kapcsolatot.
A másik dolog, hogy ha anyukád meghal ők ha akarnak se tudnak kitenni a lakásból, a tulajdonjogot nem írja felül semmi. Az élvezeti jog bizonyos területeken előnyt élvez vele szemben, de a tulajdonodból még az se tehet ki akinek élvezeti joga van, maximum másokat dobhat ki vagy tilthat ki, ez a törvény.
A lakás tekintetében egyébként én fognám, és anyukád hagyatéki tárgyalására elvinném a legkoszosabb romát akit találok, és ráíratnám a részem. Így neked egy forintodba nem kerül, ők meg a büdös életbe soha nem tudnak semmit kezdeni a lakással. Persze hozzáfűzném hogy ezt kapják a sok évtizedes szemétkedésért, meg amiért lábtörlőnek néztek. Ha ez megvan soha többet nem beszélnék egyikkel se, családi temetésen, esküvőn se. Az ilyen nem testvér.
válasza:Ahogy olvastam a szöveget, egy 14-15 éves gyereknek saccoltalak volna.
27 évesen már ideje lenne önállósodni, elköltözni anyukától és nem mások véleménye szerint élni az életedet.
Ha annyira buta vagy, hogy akkor megfogadod mások véleményét, amikor nem kellene - rajt, stb-, és amikor valamennyi igazság van benne, akkor nem - menj emberek közé, stb -, akkor megérdemled a sorsodat.
Az önbizalmad azért nulla, mert folyamatosan ezt szuggerálod magadnak, ideje lenne elkezdeni élni.
Szerintem sürgösen keress egy lakást/szobát és költözz el, kezdj el tanulni valami értelmeset és ne a múlt sérelmein törd a fejed.
Ami meg édesanyád lakását/házát illeti, ha meghal, akkor tényleg minden további nélkül el lehet adni - mivel ti - a testvéreid meg te - öröklitek egyforma mértékben. Valamennyi pénzt esetleg látsz belöle, de többet nem. Úgyhogy tényleg ideje normális megoldás után nézni.
válasza:Sosem értettem azt, hogy valaki kiírja ide a lelki bánatát, problémáit, és akkor jön ide egy ilyen 2-eske, aki még egy jó nagyot bele is rúg a kérdezőbe.
2-es, te egy jó nagy tetű ember vagy, tudsz róla?
Kérdező, az a baj, hogy a szüleid nem szóltak ebbe bele, én ha látnám a gyerekeimen, hogy egymást tépik, rájuk szólnék. Ha Anyukátokkal történne valami, az tényleg probléma lehet, mert egy közös tulajdon megszüntetésével eladhatják a fejed felől a házat. Ezek után ezt kinézem a testvéreidből.
válasza:"Sosem értettem azt, hogy valaki kiírja ide a lelki bánatát, problémáit, és akkor jön ide egy ilyen 2-eske, aki még egy jó nagyot bele is rúg a kérdezőbe."
Azt mondd már meg, a válaszomban mi volt a "belerúgás"???? Ha a kérdezö elsüllyed az önsajnálatban és nem tesz semmit, akkor nem az segít neki, ha ebben támogatják, hanem ha ráébresztik, hogy ideje felébredni és TENNI valamit azért, hogy jobb legyen a sora. Ezt CSAK Ö MAGA tudja megtenni, senki más.
Ha valaki belesüllyed egy negatív helyzetbe, akkor nem sajnálni kell, hamem motiválni arra, hoyg kimásszon belöle.
"Kérdező, az a baj, hogy a szüleid nem szóltak ebbe bele, én ha látnám a gyerekeimen, hogy egymást tépik, rájuk szólnék."
Csak azt nem veszed észre, hogy a kérdezöt jogosan "tépik", mert csak ül a szobájában és az egyetlen, amit tesz, hogy a múlton rágódik, és egyre jobban elzárkózik a valóságtól. Nem él, nincsenek ismeretségei, nem megy sehová, csak sajnálja magát.
"Ha Anyukátokkal történne valami, az tényleg probléma lehet, mert egy közös tulajdon megszüntetésével eladhatják a fejed felől a házat."
Ez teljesen jogos lenne a testvérektöl, elvégre a KÖZÖS lakásból ne csak EGY valakinek legyen haszna, mindenkinek jár belöle a saját része.
Azt nem értem, hogy SZERINTED miért jogos, hoyg a kérdezö marad ott, használja a lakást, a többeik meg nem kapnak semmit a szülöi örökségböl!
válasza: válasza:Kérdésem ilyenkor hol vannak a szülő(k)?
Neked nincs más hátra mint függetlenedni és csökkenteni a kapcsolatot minimálisra, mert kicsinálnak lelkileg. Keress olyan területet ahol sikert tudsz elérni és előbb-utóbb megjön az önbizalmad.
1. válaszoló:
Igen, külön élek már évek óta. A gond csak az, hogy régebben nem igazán védtem meg magam, hiszen nem tehettem... Ha manapság visszaszólok, akkor ők dupla olyan sértően vágnak vissza, így inkább ráhagyom a dolgot. Vannak azonban pillanatok, amikor egész jól megvagyunk egymással, viszont leggyakrabban civakodunk, és a mocsok nagy részét én kapom. Ha pedig piszkálni akarnak valakit, akkor olyankor is engem találnak meg...
2. válaszoló:
27 éves vagyok, elköltöztem anyámtól, 3 műszakban dolgozok, megállok a két lábamon. Igaz, párommal élünk együtt, de ennél önállóbb már nem igazán szeretnék lenni.
Igen, annyira buta vagyok, hogy számít számomra, mit gondolnak rólam a testvéreim, hiszen velük nőttem fel. Évekig piszkáltak, természetesen ez nyomot hagyott bennem.
Későbbi válaszodra reagálva: kamaszkoromban üldögéltem a szobámban, és akkor sem magamat sajnáltam, hanem olvastam, ilyesmi, akkor kezdődtek a piszkálódások. Ki szoktam mozdulni, vannak barátaim - még ha nem is sok -, de a tömegben nem érzem jól magam, megfojt az, ha sokan vannak körülöttem, ez szerintem megbocsátható. Vannak emberek, akik olyankor érzik jól magukat, ha sok ember veszi körül őket, sajnos én nem ilyen vagyok.
Nem, nem merülök el az önsajnálatban, hiszen akkor már olvashattátok volna ezt a problémát párszor. Szerencsére, nem meghatározó része az életemnek, csak nemrég betelt a pohár, és most minden sérelmemet meg szerettem volna osztani valakivel. Mivel azok, akik így viselkednek velem, nem hallgatnak meg, így csak ez az út maradt. Egyszerűen csak rosszul esik, hogy azok piszkálnak, akikkel elvileg össze kellene tartanunk, és hiába próbálok meg valamit tenni azért, hogy jóban legyünk, falakba ütközök. Persze, hogy rosszul érint, nincs olyan ember, akit ez nem érintene rosszul.
Nem, nem akarom csak magamnak a házat, hiszen az az övéké is. Egyszerűen csak megbántott ez a kijelentésük... Ha nekik nem lenne hol lakniuk, mert olyan helyzetben vannak, akkor nem adnám el a házat, nem küldeném őket a híd alá. Sőt, ha mindhármunknak lenne saját lakása, akkor sem adnám el, hiszen bármikor megtörténhet a baj. Miért hiszed azt, hogy magamnak szeretném a lakást?
3. válaszoló:
Anyámék próbáltak megvédeni, de nem lehettek mindig a nyomomban, és nem is vártam el tőlük. Én is próbáltam megvédeni magamat, de mit tehetnék, ha két ember fordul ellenem? Hárman voltunk itthon, én vigyáztam rájuk, nem mehettem bele a játékba, így inkább befogtam a szám, elmentem olvasni, és próbáltam nem figyelni rájuk.
5. válaszoló:
Igen, én vagyok a legidősebb, habár a dédelgetés csak addig tartott, amíg a legkisebb meg nem született. Ha volt valami baj, akkor anyámék megvédtek, de legtöbbször nekem kellett jól döntenem, én pedig rosszul döntöttem. Nem szóltam vissza, hiszen mit értem volna el vele? Eleinte megpróbáltam, de olyankor még rosszabb dolgokat vágtak a fejemhez, és annak sírás lett a vége, ennyi. Később beleuntam az állandó bőgésbe, így inkább csendben maradtam, nem tehettem mást.
6. válaszoló:
Függetlenedés megvolt, de nehogy már ne láthassam a saját anyámat, mert ők otthon vannak. Valamivel már jobb a kapcsolatunk, nem veszekszünk annyit, de néha még mindig elhangzik egy-egy durvább sértés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!