Mit lehet az apámmal kezdeni?

Két hét múlva szülöm a harmadik gyerekünket és olyan szintén kikészített, hogy zokogógörcsöt kaptam. Más idegállapotban vagyok, mint egyébként és nem bírtam hallgatni a sértegetéseit. Apám nagyon agresszív, egy terrorban nőttem fel. Azt nevelte belém, hogy nem fogok férjhez menni, mert kövér vagyok, egy semmire való vagyok stb... Nem csoda így, hogy arra törekedtem, hogy minél előbb lelépjek otthonról. Anyámat terrorban tartja. Állandóan piszkálja, b..sztatja, beszól neki, minősíthetetlen hangnemben beszél vele apróságok miatt. Pl. egyik nap telefonon beszéltem anyuval és apám azon kapott idegsokkot, hogy elfogyott a kávé és nem tudott azonnal inni. K..va Isten b...ssza meg! Szitkozódott! Ilyet Európa nem b..szott! És tovább szitkokkal szórta anyámat! Rossz volt ezt hallgatni is. Fogalmam sincs, hogy anyum, hogy bírja ezt, mondjuk az Ő idegei is kivannak, de ilyen mértékű elnyomásban élni nem is tudom hogy lehet.

Amúgy vannak jó pillanatai az apámnak. Szereti az unokákat, szokott segíteni is, pl. tegnap bevitt vérvételre a kórházba, vagy anyagilag is, amikor tud segít. Szóval nem mondhatom rá, hogy segítő szándék nincs benne, mert van, de egyszerűen a viselkedését nem lehet kibírni. Nem csak velem csinálja ezt. Mindenkivel. A testvérével, bárkivel. Nem tud egy normális hangot megütni senkivel.

Tegnap ahogy itt voltak, abba kötött bele többek között, hogy miért nincs nekem konyhakertem. Mikor tavasszal költöztünk ebbe a házba, a kert dzsungel volt, még mindig csinálja a férjem. Nekem pedig nagy pocakkal két kisgyerek mellett biztos, hogy a konyhakert most a legfontosabb!

Egész nap hallgattam szótlanul a süket vakert, de itt nem bírtam tovább. elpattant a cérna. Miért kell ilyen b...nkónak lenni egy mindenórás kismamával? Mit piszkál? Miért nem hagy békén? Aztán jött belőlem is ami a csövön kifért. Megmondtam, hogyha kicsinálja anyumat és az előbb meghal miatta, mert nem bírja, akkor gondolkodjon már el, hogy kire számíthat! És mi lesz vele? Három gyerek mellett nem tudok majd menni naponta Őt kiganézni a koszból, mert ki sem látszana, ha anyám nem lenne. Erre felpattant, közölte, hogy többet Ő ide nem jön, rá ne számítsak semmiben ! Stb és elviharoztak anyámmal egyetemben. Anyum persze védi Őt. Szerintem fél tőle, vagy nem tudom, de olyan, mintha már anyukám sem lenne százas idegileg.

Ismerem apámat, tudom milyen, most mégis teljesen kikészített idegileg. Nem voltam sosem rossz gyereke. Nem voltam egy r..banc tininek, gimibe jártam, majd egyetemre, eltartottam magam. Nem sok gondja volt velem és ennek ellenére állandóan belém köt, piszkál, trágár módon beszél. Férjem egy szorgalmas, jóravaló ember. Ne is mondjam, hogy benne mennyi hibát talál. Még az a szerencséje, hogy ilyen veje van, mert egy agresszívabb ember már lehet megrakta volna, nemhogy még szóba is álljon vele.

Amúgy iszik, dohányzik, de nem egy masszív alkoholista. Csak hetente kb. 3-4 alkalommal bedob néhány sört, de neki az is sok. 60 éves. Gondolom megváltozni nem fog, de mégis mit lehet kezdeni egy ilyen helyzettel?

Elnézést, ha hosszúra sikeredtem, köszönöm annak, aki elolvasta.