Mozaikcsaládosok! Milyen érzés úgy élni, hogy nincs és valószínűleg nem is lesz közös gyereketek az új párotokkal?
Tehát adott az a felállás, hogy van a nőnek is gyereke, meg a férfinak is, mindketten elváltak. Nem is fiatalok már, meg úgy is érzik, hogy ők már a gyerekezős korszakon túlvannak, úgyhogy nincs tervben közös gyerek.
Akik ilyen helyzetben vannak, voltak, vagy ismernek ilyen családot, hogy éltétek, élitek ezt meg? Szerintem nincs szebb gyümölcse egy szerelemnek egy gyereknél, de van az a pont, amikor ez már nem kerül napirendre.
Minden választ kíváncsian várok. Esetleg ha még azt elmesélnétek, hogy milyen a viszonya a két fél gyerekeinek egymáshoz, illetve mikor ideális összeismertetni őket.
Nem is tudtam, hogy én mozaikcsaládos vagyok..
Nálunk a helyzet az, hogy nekem van az előző házasságomból egy nagy fiam. A második férjemnek lánya van az előző házasságából. Amikor összeházasodtunk akkor a fiam 7 éves volt, a lánya 8 éves A férjem a kezdet kezdetén megmondta, hogy ő örömmel felneveli velem együtt a fiamat, és a lányát is de ő nem akar több gyereket. Ha ezt elfogadom, akkor boldog házasságban tudunk élni, ha én vágyok még gyerekekre akkor nem ő a jó választás. Mivel én sem akartam több gyereket, így tökéletesen elégedett voltam azzal, hogy a férjem sem akar. Jelenleg a fiam 23 éves a lánya (aki az én lányom is ha nem is vér szerinti) 24 éves. Nekünk még ma is boldog a házasságunk. A szerelem lehet attól is szép ha nincs közös gyerek. Bevallom nem is vágytam egy újabb sírásokra, éjszakázásokra, és sok lemondásokra. Mi örülünk, hogy a srácok felnőttek lettek, így most mint két szerelmes tinédzser turbékolunk, élvezzük az életet. Nekünk így tökéletes.
A két gyerek egyébként nagyon szeretik egymást, soha nem volt kivételezés egyik részről sem. 16 éves volt a férjem lánya amikor hozzánk költözött, és ma is velünk élnek még.. akárkivel beszélgetnek ha szóba jön akkor úgy mondják, hogy
- van egy nővérem
- van egy öcsém.
43/N
Én is úgy gondolom, hogy azért ha én nagyon odavagyok valakiért, akkor én szeretném őt és magamat egy új ember képében is látni.
De persze ez is felfogásfüggő.
Mindenesetre nem vetném el sosem a lehetőségét.
Ha már korosak és tényleg nincs értelme, akkor ezt el kell fogadni de a képébe nem vágnám senkinek se akivel életem hátralevő részét le akarom élni, hogy tőlem gyerekre ne várj, maximum megbeszélnénk, hogy hát jó lenne jó lenne, de már benne vagyunk a korban, úgyhogy nagyon nehéz is lenne és nem is biztos, hogy összejönne, kudarcra meg nincs szükség.
Nem attól jó egy házasság, mert gyerekük van. Ezt csak a nők beszélik be maguknak. Gyerek nélkül is lehet jó házasságban élni. Sok házaspárt ismerek, ahol nem született gyerek, még is jó házasságban éltek. Csak ma görcsölnek rá a nők, hogy nekik mindenáron gyerek kell. Akkor is, ha nincsenek meg a feltételek, vagy a kapcsolat sem jó.
25 évesen maradtan özvegyen. Volt 3 kis gyereknek. Amikor újra férjhez megyen mentek, a férjem sajtja ként neveltek a gyerekeket és ők és édesapaként szeretnék. 25 évig éltünk együtt, és soha nem hiányzott neki sem egy közös gyerek.
Ez a "szebb gyümölcs" csak bemagyarázás.
Mi voltunk ketten (apa és én)
Mostohaanyám a két fiával.
Ő akart apától gyereket, apa már nem (idősnek gondolta magát - jogosan).
A nő azóta gyűlöl engem.
A mostohaöcséimmel jó - és mindig jó is volt - a kapcsolatom, bár van köztünk 7 és 13 év.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!