Van olyan életképtelen rokonod, akin egyszerűen nem lehet/nem tudsz segíteni? Nekem a sógornőm ilyen.

Sziasztok!

Belinkelem egy korábbi kérdésemet ezzel kapcsolatban, itt le vannak írva az előzmények:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__rokoni-ka..

Dióhéjban az van, hogy februárban visszaköltözött a gyerekekel a pasijához, de pár hete újból anyósoméknál laknak, mert megint összevesztek valamin.

Olyan szinten kell a szájába rágni mindent, hogy az valami hihetetlen...most ezt mondd a pasinak, erre ezt reagáld, ne menj el hozzá beszélgetni, mert úgysem tudtok megbeszélni semmit, menk el az ügyvédhez, ezt meg ezt kéne kérvényezni, stb. Néha azon csodálkozom, hogy a WC-re ki tud menni egyedül.

Anyósomék, mi és a másik testvérük is segítünk, ahol tudunk, de őszintén szólva nekem ez már sok, nehezen bírom idegekkel. Én megértem, hogy a családja segíteni akar neki, biztosan én is segítenék a testvéremnek, ha bajban lenne, de akkor is, szerintem van egy határ.

Hamarosan lesz az esküvőnk, utána kisbabát szeretnénk...csak időnként annyira sötéten látom a jövőt. Félek, hogy ez az egész szituáció rá fogja nyomni a bélyegét a mi életünkre is. A párom nem is iagzán akar belefolyni már ebbe, de ha baj van, akkor ott van és ezt nagyon jól tudja a testvére. Nagyon jól tudja, hogy ott van mögötte az egész családja és hiába mondták már többször neki, hogyha még egszer visszamész, akkor nem fogadunk be többet, de úgyis befogadják. Patthelyzet, ördögi kör.

Már ott tartunk, hogyha megcsörren a telefon és anyósom vagy sógornőm az, görcsbe rándul a gyomrunk, hogy vajon mi történt, a kórházba kell-e menni vagy a rendőrségre.

A kérdésem igazából elég költői...hogyan viseljem el ezt az egészet? Nagyon bosszant a helyzet, de ugyanakkor a páromat sem akarom mindig szekálni ezzel, mindig morgolódni emiatt, de nem tudom eltitkolni, hogy mit érzek.

Köszönöm szépen.