A gyermek a szülő tükörképe? Valakinek van hasonló tapasztalata?

Néhány hete külföldön tartózkodom, s a bátyámtól internetes beszélgetés során hallottam, hogy a másik testvérem hároméves lánya meglepődött azon, hogy hallja a hangom. Ugyanis "anya azt mondta, megdöglött".

Azóta nagyon sokat gondolkodom ezen, többször megfordult a fejemben, hogy ki tudnám tépni a sógornőm haját, ha ez valóban igaz, bár valószínűleg ténylegesen nem tenném, mert nem szeretek nyílt konfliktusokba keveredni. Nem tudom elképzelni, hogy egy hároméves magától találjon ki ilyesmit.

Tudniillik, soha nem volt személyes problémám, nézeteltérésem a sógornőmmel. Világ életében egy kibírhatatlan nőszemély volt, ami most a nagyobbik, hatéves gyerekén is kezd érződni.

Még jóval a gyermekei születését megelőzően igazából a kapcsolatunk kifejezetten jó volt, mondhatni "barátnők" voltunk, de már az első terhességétől kezdve éreztem, hogy valójában valami nincs rendben vele, a gondolkodásával. Csak, hogy ne a levegőbe beszéljek, akkoriban 9 hónapig hallgatta a családom, hogy ha betegen születik a gyereke, ő ott hagyja a kórházban, illetve ha valaha valami miatt az egyébként egészséges gyereke kórházba kerülne, ő egyszer sem látogatná meg. Hívják fel, hogyha hazamehet.

Akkoriban még azt hittem, hogy nem tudja, milyen anyának lenni, de így hat év és két gyerek után, semmiben sem változott. A gyerekeit képes egy elnyűtt, egy hete mosatlan játszós ruhában elvinni az orvoshoz, enni nem esznek semmi normálisat, mert nem főz. Értsd: joghurton és tejtermékeken élnek, a legtöbb rendes ételt nem is ismerték a közösségbe kerülés előtt, s még most is adódnak ebből problémák.

Bárkinek van tapasztalata azzal kapcsolatban, hogy sógor/sógornő úgymond ellenszenvessé neveli a gyerekét a családdal kapcsolatban? Csak magyarázatot próbálok erre találni, hogy mitől válhattam "anyuka" szemében ellenszenvessé hirtelen, holott nem tettem ellene semmit. Családi találkozásokkor is normálisan viselkedem, de bárhol máshol is. Még ha valaki ellenszenves is, vagy csak nem értek egyet a módszereivel, soha nem teszek rá megjegyzéseket, nem teszem szóvá. Ezért is, ez most nagyon meglepett és felbosszantott.

Bocsánat, ha kissé hosszú és zavaros lett, késő van már.