A kisebbik unokám egyre ellenszenvesebb ami az anyja hibája. Ilyenkor, hogy ne tegyek különbséget a két unoka?
A történet egyszerű. Az új menyemnek soha nem tetszett, hogy jóba maradtam volt menyemmel és a tőlem telhető módon próbáltam segíteni neki és a nagyobb unokámnak( nincs se családja,sem egy normális rokona, nehezen is jött rendbe az élete a válás után). Próbáltam őt elfogadni, tényleg. De amióta ismerem egy kiállhatatlan, hülye liba és a kisebbik unokám kezd a kiköpött mása lenni. Nem tettem különbséget soha a két lányka között , de most úgy érzem kezd bennem vmi megváltozni, és ez nagyon rossz.
Tudom, hogy nem Ő tehet róla, a fiammal is beszéltem erről, de szerinte csak ilyen a kamaszkor és majd lesz ez így se. Hát nem tudom...eddig még senki sem vágta földhöz az általam elkészített ajándékot és sértődött meg a szülinapi összegen( ajándékutalvánnyal együtt ,40. ezer ft.)
Én az idősebb lány szemszögéből látom a dolgot, mert az én nagymamám is ilyen volt... nekem mindent, a féltesómnak jóval kevesebbet adott... egy idő után sajnos tönkre is tette ez a húgommal való kapcsolatomat, ami annak fényében szomorú, hogy egy év alatt elvesztettem az édesanyámat, majd édesapámat is, és csak ő maradt rokonom :(
Elhiszem, hogy ellenszenves a menyed, hogy a másikat jobban szereted, de gondolj a gyerekekre. Tény, hogy bármit kap, illene megköszönni és tisztességesen viselkedni, de 14 évesen az ember ritkán viselkedik ésszerűen, ha csalódás éri.
Barátnő, ugyan már. Kérdező, nekem ennyi idősen azok, akiket barátaimnak hittem egyik szülinapomra torta formában feltornyoztak egy csomag Pilóta Kekszet, míg mások legalább egy olcsó tortát kaptak a közösségben egymástól (és én is beszálltam a többiekébe is). És jópofának tartották, de nekem rosszul esett, hogy ennyi vagyok nekik, pár darab keksz.
Lehet, hogy a barátnő se ismeri elég jól, mire vágyott volna az unokád igazából, és lehet, hogy nem is azon a pénzen múlt. Egyébként biztos nagyon jópofa, amit csináltatok, csak ő most egy másféle korszakát éli. És nyilván más, mint a féltesója, mert nincs két egyforma ember. Nekem van egy tesóm, de mi is sokban különbözünk, pedig mi együtt nőttünk fel.
Én 10 évig énekeltem egy gospel kórusban (14 évesen kezdtem), a nagymamám egyszer jött el meghallgatni minket, de akkor is csak azért, mert püspöki mise is volt, de neki mindig fontosabb volt, hogy ő a kántornő. Nem került volna neki semmibe, hogy vonatra szálljon, és eljöjjön csak miattunk, el is engedték volna a kántorkodásból, de nekem sokat jelentett volna.
Most táncolok, a szüleim majdnem ugyanezt játsszák, nem érdeklem őket annyira, hogy megnézzenek (és még a fizetős műsorainkra is max. 2000Ft egy jegy, de még ennyit se - telne rá -, anyu egyszer jött el összesen). Nemsokára ismét lesz egy fellépésünk, és most se lesznek ott. Majd nézem, hogy másoknak ott lesznek a szüleik, testvére, gyereke, unokája (vegyes korosztály vagyunk)...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!