A kisebbik unokám egyre ellenszenvesebb ami az anyja hibája. Ilyenkor, hogy ne tegyek különbséget a két unoka?

"De amióta ismerem egy kiállhatatlan, hülye liba és a kisebbik unokám kezd a kiköpött mása lenni. "

Ez a véleményed róluk, komolyan azt gondolod, hogy ez nem sugárzik belőled? A kamaszok egyébként is lázadnak minden ellen, az egész világ ellen, én is ilyen voltam, és normális felnőtt lettem. Sokkal érzékenyebb voltam, mint pl a hugom, aki teljesen más természetű.

És hidd el, már ebből a pár mondatból is rezhető nálad a kettős mérce, akkor majd pont ő nem érzi meg?

Tulajdonképpen mit készítettél neki?

Én pl. egy idő után utáltam ruhát kapni pl. (most is), mert jellemzően kihagytak (kihagynak) a választásból, és vagy a fazon vagy a méret nem stimmelt, vagy egyszerűen csak sehogy sem állt jól, nekik "aranyos" voltam benne, csak nekem volt kellemetlen (Bridget Jones - karácsonyi pulcsi effekt... - ha nem láttad, nézd meg). Ajándék, de mégse tudtam örülni, mert hasznát nem vettem.

40ezer Ft-ot én soknak tartom ilyen korban. Akkor már inkább kipuhatolnám, mi érdekli (könyv, zene, kiegészítők, sport...), és kapna valamit azzal kapcsolatban, tárgyi vagy élményajándék mindegy.

Klassz, hogy kreatív is vagy, csak pont ez az az életkor, amikor az ember keresi önmagát, már nem gyerek, még nem felnőtt, felborul a hormonháztartás...

Nem kell elfogadni a hisztit, de próbálj máshogy közeledni.

Egyébként én is éreztem, amikor nagyanyám különbséget tett köztem és a többi unokája vagy más rokongyerek között, és akárhogy tepertem, sehogy nem voltam jó, mindig csak a kritika, "bezzeg mások...". Mikor nagyobb lettem, már a fejéhez tudtam vágni.

Gratulálok, ha valaki a kamaszkor velejárójának tekinti a nem tetsző ajándék földhöz vágását.

Hülye, liberális szülők, elkényeztetett lánya.

Nagyon sajnállak kedves kérdező, de szerintem a fiaddal sem ártana komolyabban elbeszélgetni. Nem ártana a kis libának elmagyarázni, hogy nem az ő seggéből kel fel a Nap.

A hiszti, akkor sem normális reakció a gyerek részéről. Nem teheti meg, hogy földhöz vág egy (nem csekély) ajándékot.

És szerintem az is érthető, ha a nagymama nem úgy viszonyul a kisebbik unokájához, mint a nagyobbhoz. Persze kívülállóként könnyű azt mondani, hogy ne éreztesse vele, hogy nem szereti az anyját, de azért nézzen mindenki magába. Ha egy rossz természetű anyja, rossz természetű/nevelésű gyerekéről beszélünk, melyikünk tudna "helyesen" viselkedni félretéve minden más érzelmet?

Mellesleg arról itt senki nem beszél, hogy az anya hogy viszonyul a nagymamához? Őrajta véletlenül nem érzi a gyerek, hogy nem szereti a nagymamát? Esetleg nem ejt el az anyuka egy-két megjegyzést a nagymamára és megkülönböztetésre vonatkozóan? Nem lehet, hogy az anyuka viselkedése miatt van, hogy a kislány ellenséges a nagymamával is? Hiszen az anyuka tölt több időt a gyerekkel, az ő befolyása nagyobb rá, mint a nagymamáé, aki csak néhány órát találkozik vele.

Senkinek semmi joga elszámoltatni, kritizálni, hogy te a saját lehetőséged szerint melyik unokádnak mit adsz.

A kisebbiknek talán nincs is testvére, úgy veszem ki az írásodból. Így nem is élheti át azt, hogy nem csak ő a világ közepe. Az a lány még ott tart, hogy az a jó, ha ő kap többet. Ehhez éppen lehet köze az anyjának is, de lehet, hogy az anyja befolyása nélkül is ilyen lenne .

Őszintén szólva sejtettem, hogy a fiad ezért a nőért hagyta el első feleségét.

Hidd el, ő a legnagyobb hunyó ebben a történetben.

A szülők hülyesége miatt nem szabad a gyereket büntetni.

Nem kell eltűrni a hisztit, nyilván, de kérdező, kérlek, adj egy esélyt ennek az unokádnak is, próbálj a közelébe férkőzni, megismerni, kiismerni, hidd el, meghálálja idővel az odafigyelést, még ha nem is azonnal (nem elkényeztetni kell, meg kell találni, kicsoda Ő). Az én nagyanyám (amelyik él, a másikat nem ismertem, a születésem előtt meghalt) sajnos ezt nem tette meg, csak későn kezdett próbálkozni ezzel, és most már öreg és nehezen változnak a módszerei, és az emberekhez való hozzáállása, látom, hogy próbálkozik, és jólesik, ugyanakkor nehezen tudja visszafogni azt a régi, irtó kritikus, személyválogató énjét.

Basszus, ez nagyon gáz. 40 ezer ft-nyi ajándékon besértődni te jó ég. :O Ez a lány nem szeret Téged, csak az érdekli,hogy perkálj neki.

Én a nagyszüleimtől világéletembe egy könyvre valót kaptam ünnepekre (imádok olvasni), meg néha a kezembe nyomtak 1-2 ezret édességre. És nem is érdekelt soha mit kapok, az egyetlen amiért könyörögtem az egy tányér mama féle házi sütemény volt, mert senki se tudta olyan finoman elkészíteni. (más ajándék nem is kellett volna) A kis boríték amibe a szülinapi pénzt adták elvannak rakva azóta is emlékbe egy dobozba, ráírtak,hogy szeretettel drága kisunokánknak, Isten éltessen sokáig. Ezeket nagyobb becsbe tartottam mindig is a pénznél, hiszen emlék tőlük,hogy szerettek és gondoltak rám. :(

A kislány sajnos nagyon nem tudja mi az igazán fontos az életbe. Remélhetőleg egyszer rájön. Valószínűleg tényleg nem igazán kapott értékrendet.