Van kibírhatatlan, elviselhetetlen, vagy idegesítő rokonotok?

Van jó pár, de évek óta csak kettővel találkozok - most már - nem napi szinten.

Egyik a nővérem, aki azt hiszi magáról, ő a legjobb, legokosabb, legszebb, stb. Szóval tökéletesnek hiszi magát és közben úgy viselkedik velünk, hogy gyakran a kutyákkal jobban szoktak viselkedni. Most hál' Istennek elment itthonról, de karácsonyra haza jön, és valami idegen hapsit is hoz...-.-

Azt gondolja magáról, hogy bármit megtehet, nem gondol más nyugalmára, ha itthon van, bömbölteti a gyomorforgató zenéit.

Mindenki mással, akik őt kihasználják, azokkal majdnem mindig kedves, de velünk ha kétszer az egy évben, akkor sokat mondok.

Másik pedig a papám. Vele nekem annyira nincs gondom, de mindenki másnak igen. Ugyanis ő azt gondolja, hogy itt csak ő dolgozik, mindenki más egész nap pihen, pedig aki egész nap gürcöl reggeltől estig, az anyum, akinek nagyon komoly betegségei vannak, és még így se áll meg egy percre se pihenni. Papám az egy elég fitt ember, de gyakran tesz pihenőt, pedig a gally vágás nem túl fárasztó munka, vagy éppen rotációs kapával végig gaztalanítani vagy micsodálni a kertet. Illetve sajnálja nagyon a pénzt papám.

Tudni kell, hogy nem vagyunk gazdagok, papa és anyu élettársa dolgozik, leginkább sajnos csak segélyből tartjuk fent magunkat, de annak a 95%-a elmegy a számlákra, és abból a maradék 5%-ból kellene minden mást beszerezni, ezért néha kérünk papától.

De egyszerűen félti a pénzt.

A többi rokonom az pénzéhes senkiházik, akik lenézik azokat, akik nem pl.: csalással gazdagodnak.-.- És akkor teszik ők a szent, jó ember szerepét...

Édesapám testvére, sőt, inkább az egész család. Tipikus ingyenélő, munkakerülő, mindent elkótyavetyélő senkiháziak. Édesapámtól is és tőlem is egy háznak az 50%-os tulajdonjogát próbálta egyszer kicsalni. Bár az egyik fia ez alól kivétel. Rájött hogy milyen az apja és amint lehetősége volt rá elköltözött otthonról. Vele jóban vagyunk. (a maradék 3 gyerek és a feleség lelkesen támogatja a családfőt)

A másik pedig az egyik unokatestvérem, bár igazából a drogot tették olyanná amilyen. Kerek perec kijelentette hogy ő soha az életben nem fog dolgozni .Már túl van a húszon de egész nap otthon ül és nem csinál semmit. Ami mondjuk az egészben meglepő hogy nem idegesítő. Sőt, kifejezetten érdekes dolgokról lehet vele beszélgetni, intelligens és általában eléggé illemtudó ember. Azt viszont borzalmas volt látni ahogy széthullott körülötte a család és még elvárja hogy az anyja gürizzen érte.

Nagymamám élettársa.

Behazudja, hogy van egy csomó betegsége (pl ő szegény cukorbeteg, de tolja befele a tortát kilószámra), diétás kaját hord a kórházból, éjjel meg felzabál mindent amit a hűtőben talál, amit mamám magának főzött. Alig élnek meg, mégis vesz felesleges dolgokat. Pl most új hűtőt, mikor a régi "elromlott" (elég lenne kiolvasztani)

Egész nap az ágyban fetreng, zabál és tévét néz. Meg kijön cigizni és észt osztani, ha ott vagyunk. Borzasztó igénytelen: zsíros nyíratlan haj, hosszú koszos körmök, 800 kiló, ápolatlan borosta, stb.

Emellett állandóan mondja, hogy jön a világvége.

Teljesen tönkreteszi a nagymamámat, és elszakít tőle (pl ballagásomra nem jött mama, mert a párja "épp rosszul van", és nem lehet egyedül hagyni)

Sógornőm élettársa.

Iszonyat hülye, buta, és primitív, már elnézést. Hogy a sógornőmnek mi tetszik benne, rejtély. Rettenetesen pocsék a humora, és olyan baromságokat mond teljes meggyőződéssel, hogy csak lesek. A megnyilvánulásai mögött a 8 általánost nem érezni. Lusta mint egy disznó, ha nem rak ki neki valaki ételt, akkor inkább éhen hal, csak nehogy megmozdulni kelljen. A fél rokonság ki nem állhatja már, mert sértegetni, beszólogatni nagyon szeret, de ha valaki őt meri kritizálni, akkor úgy megsértődik, hogy inkább el is megy.

Sógornőm anyja is már megmondta a sógornőmnek, hogy elég gáz, hogy ilyen tapló parasztra futotta csak, normális ember ezt nem viselné el. És már a sógornőmön is látom, hogy kezd tele lenni a hócipője a pasival.

A nagymamám. 16 vagyok és a nagyszüleimmel lakok egy kisebb faluban.

Elég régies felfogása van, amivel egyébként nem is lenne problémám, mert ebben nevelkedett. A papámmal vagyok egy házban, a papámé az alsó rész, enyém a padlás. Mamám időszakosan átjön és (az egyébként tényleg nem túl igényes) papámnak körbenézi a házát és ha meglát akármit elkezdi felvázolni a "Hogyan takarítsuk ki az egész házat" egész estés filmjének cselekményét, így hasonlatképpen. Ezt még tényleg eltűrném, mert hidegvérűnek ismerem magam. Sőt azt mondom, az értékrendem szerint még megkaphatná a normális besorolást ha csak ennyi lenne. De folyamatosan arról beszél, hogy ő egész nap dolgozott és mennyire fáj neki itt-ott a munkától. Ez a kettő az állandó témája. Ez egy idő után nagyon nehezen bírható, ha nem is hangzik annyira vészesnek. Aztán ott vagyok én. Én sem mondanám magam a legigényesebb embernek, elég tipikus modern felfogásom van, de legalább érvekkel próbálom megmagyarázni, ha valamit szeretnék. Na már most, ha ő elkezd érvelni, illetve nem érvelni, arra lyukadunk ki, hogy ő ezt tanulta kiskorában ezért ez a helyes...