Jogosan haragszik a párom a nagymamámra?

Mindig így kivételezett veled vagy csak ebben a helyzetben. A párodat megértem, hogy utálja, hiszen ha a nagymamád, akkor idősebb nő. Máshogy gondolkodnak. Tudod mit mondana az én nagyim rátok (ha élne szegény)? Hogy 1.) elvált férfi gyerekkel = selejt, nem parti 2.) Te ennél jobbat érdemelsz, mind más elhasznált rongya, ez már nem igazi család sosem, mert neki van egy gyereke mástól 3) Te 7 éve vagy kapcarongya, el sem vesz, ez nem lehet komoly férfi, nem komoly kapcsolat, egy ágyassá + ingyencseléddé alacsonyítottad magad, a szemében Ti nem vagytok semmik, ad valamit, de azt, amit szerinte érdemeltek. Ócska együttélés, ócska cuccok. A másik unoka házas, tisztességesen él, a harmadik meg tisztességesen fog, és nem úgy, mint ti, és ehhez kapta a szekrénysort.

Máshogy gondolkodik, kész, a párod meg ne szóljon bele a kettőtök kapcsolatába. Nem tetszik, nem kell használni, majd ti is így viszonyultok hozzá, ha legközelebb segítségre van szüksége. Segítsenek neki a tisztes családtagok, akiket meg lenéz, attól elvárni sem kell. Ő már nem fog változni, max. megtanulhatjátok bevenni a lesz..om tablettát.

Én nagyapámról úgy kellett leimádkozni a száz helyen szakadt kardigánját, mert szerinte jó az még csak meg kell varrni. Kínai piacon 1000 forintért veszek kettőt...de elég nehezen tudtam meggyőzni erről. Gyakorlatilag ha tőlünk nem kapott, akkor ő új ruhát nem vett.

Ezek után simán el tudom képzelni, hogy nagyid azt hiszi, ezeknek még van értéke. Tudod 50 évvel ezelőtt minden lyukas rongy számított. Az időseknél meg előfordul, hogy még a régi értékrendben gondolkoznak.

Szintén nagypapám akadt ki apumra, amikor mondta neki, hogy 800 forintot elvesztett kártyán. Azt hitte szegény, hogy az két havi fizetés.

Nagymamám pedig mindenféle cuccot felhalmozott. Több kiló cukor, só és mosószer figyelt a kamrában, amihez soha nem nyúlt.

Szerintem ha nagyon gázos a cucc amit kaptál, akkor max dobd ki, de ne küldjétek vissza. Annak semmi értelme. Ezt a párodnak is be kell látnia.

Ilyen idős korban már nem fog változni az ember, így kell elfogadni ahogy van. Ha nagyon nem jönnek ki, akkor a béke érdekében minimalizálják a találkozásokat. A többi nem számít. A haragnak meg semmi értelme, az aztán nem old meg semmit.