Ti, hogy viselnétek ha megtudnátok, hogy az egyik felmenőtök a háború idején nyilas volt?

Abban az időben nem sok választás volt, vagy az ember vert, vagy őt verték.

Ha valamelyik felmenőm az volt, akkor az volt. Nem szégyellném, elfogadnám.

Mivel nem vagyunk felelősek az elődeink tetteiért, max. ha öröklünk, akkor az örökség mértékéig, az adósságaiért, nem kell foglalkozni vele. Ha, Te más érzelmű vagy, akkor ne dicsekedj a nyilas felmenőddel. Ha , találkozol valakivel , akinek a felmenőd ártott, fejezd ki együttérzésedet és kérjél tőle bocsánatot a felmenőd tetteiért. De , Te nem vagy azokért felelős. Ugyan úgy, ahogy a felnőttkorú gyerekeid, tetteiért sem.Ennyi.

Viszont tegyél meg mindent, hogy ne ismétlődhessenek meg az ártatlan emberek ellen elkövetett aljasságok. Hirdesd, beszélj róla, hogy soha se felejtődjenek el az emberiség ellen elkövetett szörnyű tettek. És amikor csak módod van rá, nyilvánosan ítéld el ezeket a tetteket.

Ez a válasz inspirált további válaszra. "Szerintem azért ez egy bonyolult kérdés, nem mindegy, milyen a viszonya az embernek a felmenőivel. Pl ha csak egy név, engem sem érintene meg, de ha mondjuk örökség származna tőle, azért elgondolkodnék annak a ssorsáról. Illetve az is mélyen érinthet akárkit, ha magát látja egy ilyen egyenruhában, annyira hasonlít a kép. Sokan mondják, hogy büszkék a felmenőikre, ha azok valami nagyot cselekedtek., míg egy ilyen esetben a kommentelők szerint nem kell foglalkozni a kérdéses felmenő bűneivel, hiszen azok nem a jelenéi. De kérdem én, ha valaki büszke egy tőle független személyre, nem kellene egy ugyanilyen miatt szégyellnie is magát? Szerintem ez nagyon érdekes kérdés. Nem csak személyekre, denemzetekre vetítve is."

Ha őrököltél attól a felmenődtől, aki más embereknek ártott, akkor segítsd az áldozatokat, azok leszármazottjait, alapítványait, stb. ha anyagilag módod van rá.

nagyapám csendőr volt,testvére meg SS katona.

legalább már értem miért vagyok ennyire rasszista.