Ti, hogy viselnétek ha megtudnátok, hogy az egyik felmenőtök a háború idején nyilas volt?

Könnyű egy korról ítélkezne egy másik korban.

A fiatalabb generáció mindig nyitottabb a radikalizmusra, így egy akkor 20 év körülit kevésbé tudok ilyenért elítélni, mint mondjuk egy 40 év körülit.

pl. názizmus: legyünk mi az uralkodónép, igázzunk le a többi népet, a legalsóbb rendűeket meg irtsuk is ki, gyermekeinknek ezzel egy szebb világot teremtünk;

kommunizmus: üssük a nép ellenségeit, ha kell fizikailag is semmisítsük meg őket, teremtsük meg a társadalmi igazságosságot.

10 évesen még én is teljes átéléssel szavaltam azt, hogy "Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete", ma már családos emberként számomra a család az igazán fontos.

Érdekes: A történelem során az emberek viselkedését az utókor mindig aszerint értékeli, hogy számára mi a kedvező.

Ugyanaz az esemény az egyik szerint forradalom, a másik szerint ellenforradalom. Ha most élhetne a nagyapád, lehet, hogy olyan indokkal szolgálna, amilyent el tudnál fogadni. Ő neked a nagyapád, és nem kell értékelned a történelmi szerepvállalását, főképp mert nem ismered annak okait.

Általána a jelen kor a "helyes" Úgy be tudják építeni az agyunkba, hogy ami most van, az a jó, és hogy ami volt, az nem, hogy el is hisszük. Lehet, hogy épp ők cselekedtek jól. Amit mi most teszünk, lehet "szégyelni való" lesz az unokáinknak. Na, akkor szégyeljenek minket?

Hogy ki mit cselekszik, azt általában az ember csak elhiszi maximum, hogy ő akarta így, de valójában a környezet hatására cselekszünk. Mindent azért teszünk, mert az élethelyzet azt kívánja.

Én például emigráltam külföldre...lehet az unokáim ezért el fognak ítélni...de azért tettem, mert így láttam helyesnek.

Egyébként meg a mai rendszer (un. demokrácia, piacgazdaság) sem olyan ártatlan.

Régen itt a szocializmusban üldözték, verték azt a max. pár tízezer embert aki túlzottan a rendszer ellen politizált (56 után párszázat kivégeztek), de a több-millió melós néha elmondhatta a munkahelyén a véleményét a főnökének, létbiztonsága megvolt, ha nem is élt nyugati módon.

Ma lehet szabadon pártokat alakítani, politizálni, szavazni, de a legtöbb munkahelyen főnöki diktatúra van, 50 feletti dolgozó egyre kevesebb helyen kell, előbb-utóbb nálunk is 70 éves korig kell majd dolgozni (Ausztráliában már bevezették).

A gazdaságilag kevésbé versenyképes emberek közül sokan tönkrementek, tönkremennek (rendszerváltás után évente 4000 öngyilkosság volt, ma 2000).

Hogy viselném? Mit kellene ezen "elviselnem"?

Találkoztam egyszer valakivel, a beszélgetés során szóba került a háború, és kiderült, hogy a nagyapáink annak idején ugyanazon a fronton harcoltak... egymás ellen.

Mi meg 60 évvel később ültünk, és ittunk még egy sört, na és akkor mi van?

Kedves 14-es. Büszke vagyok rá is,hiszen ha ő nincs,én se lennék,éppúgy mint a többi felmenőmről is így vélekedek. Nem rosszból vagyok rá is büszke... Egyébként nem vagyok náci,vagy nyilas. Baloldali vagyok.

22/f

Jól viselném.

Kemény idők voltak, az emberek el voltak keseredve és sokan beálltak akkor nyilasnak, mert jobb életet ígértek nekik.

Nincs ebben semmi.