Hogyan mondanád meg ezt a kisgyerekednek úgy, hogy ne sérüljön?

Kedves kérdező!

Előbb neked kell feldolgozni a történeteket.

" De a nagyapád nem szeret téged, ők rövidítették meg nagymamád életét és vették el tőled az örökségét is. "

Ezt semmiképpen ne mondd neki.

Elsőre az ugrott be nekem, hogy te kedves kérdező hol voltál, amíg anyukádat testi-lelki terrorban tartották?? Tudtad, végignézted,szídtad őket...közben nyugodtan aludtál?

A gyereknek egyáltalán nem kell semmit részletezni.Elmondod, hogy volt egy nagyanyja, de meghalt, mielőtt ő megszületett volna, és hogy a többiekről régóta nem tudsz semmit. Ennyi...

Es azt hogy fogod neki elmondani, hogy te ezt vegigneztem segítség nelkul?

Amúgy meg nem kell neki elmondani, max ha eleg idős lesz hozza, de az nem a gyerekkorban lesz.

De jó, hogy ilyen válaszok jöttek!!

Rettentően rossz a hozzáállásod!

Tudom, mert átéltem!

A gyerek nem egy pszichoterapeuta, akire rázúdíthatod a saját fel nem dolgozott traumáidat!

Neked kell elég erősnek lenni ahhoz, hogy feldolgozd a saját tragédiádat! Te élted át, neked kell megbirkózni vele, ne vetítsd ki a gyerekre!!!!

Attól, hogy nem bírsz a múlton továbblépni, és valószínűleg (akár tudat alatt) bűntudatod is van, hogy hagytad idáig fajulni a dolgokat, amitől múlhatatlan harag van benned, ettől még rettentően önző és gonosz dolog a következő nemzedéket is a múltba taszítani!

Attól, hogy őt is a problémáid részesévé teszed, neked nem lesz könnyebb, csak neki nehezebb!

A többiek sok mindent elmondtak, amivel csak egyet lehet érteni.

VISZONT, ha TE eddig nem tudtad feldolgozni a történteket, akkor fordulj pszichológusohoz és az ö segítségével tedd ezt meg, mert különben a gyerek életét teszed tönkre, és ez akkor a TE FELELÖSÉGED lesz.

Na pont ez volt nalunk is, csak en voltam a kislany.Anyukam szuleihez rendszeresen jartunk, de tudtam, hogy apukamnak is volt anyukaja, aki sajnos szuletesem elott halt meg. Mindig mondtak, hogy milyen jo asszony volt, kar hogy nem ismerhettem meg. Elmondtak, hogy beteg volt es ennyi. Ezt a kezdetektol tudtam. Majd elmondtak, hogy apanak is van egy apukaja, de nem vagyunk vele joban. Osszevesztek es most nem beszelnek. 12 eves korul voltam, amikor elmeseltek a tortenetet, ugyanaz mint nalatok. Elotte mar volt olyan (ovis voltam), hogy anyaval mentem az utcan, elment mellettunk egy bacsi, aki rank nezett de nem koszont. Majd miutan elhaladt mellettunk, akkor anya mondta, hogy na o volt a nagyapad. Ez nagyon rosszul esett, mai napig tisztan el bennem a pillanat, ekkor lattam eloszor ot. Majd kesobb egy temetesen mogottem allt, akkor sem koszont oda.

18 eves voltam, amikor megkeresett minket, bekulesi szandekkal, azota tartjuk a kapcsolatot, de en nem tudok ugy ranezni, mint egy nagyapara, nem is tartom annak, haragszom is ra. Mar 30 eves vagyok.

Szoval nekem ugy jo volt, hogy tizenegynehany eves koromban elmeseltek a tortenetet, de nem egyszerre zuditottak ram mindent. A megcsalasos dolgokat csak kb 15 evesen mondtak el.

Bocs, hogy hosszu voltam.