Ma beszélnem kellene egy temetésen, de úgy érzem nem megy. Mit csináljak?
A múlt hét folyamán meghalt egy kedves rokonom, példaképem. A korához képest sajnos viszonylag váratlanul. Elég szép pályát futott be és nagyon boldog volt, amikor kiderült, hogy én is ezt a pályát választottam magamnak. Mindenben támogatott és bár sosem mondta ki, tudom hogy eszméletlenül büszke volt rám. Idén államvizsgázok és számtalanszor eszembe jutott az a pillanat. Tudom, hogy szeretett volna ott lenni a diplomaosztómon és talán az egész családból ő lett volna legbüszkébb rám aznap. Mérhetetlenül fáj a lelkem, amióta megtudtam, hogy elhunyt és ezt már nem fogja megélni.
Egyrészt sokként ért, másrészt az önző érdekek vezérelnek és tényleg nagyon sajnálom, hogy nem lehet akkor ott velem.
Volt egy kis "házi" végrendelete, amiben leírta pontról pontra mit szeretne a temetésén és ebbe az én beszédem is beletartozik. Mivel a szakmában sokak által ismert, komoly szakember volt, ezért rengetegen lesznek a búcsúztatón és bár megírtam a beszédemet, úgy érzem képtelen vagyok elmondani. Az egyik pillanatban úgy sírok, hogy megnyikkanni nem tudok, a másikban totál lámpalázas vagyok, a harmadikban arra gondolok, hogy talán túlzottan a magánéleti dolgokat fogtam meg a beszédemmel, ami nem illik egy ilyen "nyilvános" temetésre, ahol a szakma nagyjai is búcsúznak tőle.
Hogyan embereljem meg magam?
Hogy lehet ekkora lelki fájdalom mellett szeretettel és tisztelettel beszélni valakiről, amikor már az ilyen szavak nélkül is elbőgöm magam?
Egy ismerősöm szakmája szerint beszédeket mondott a temetéseket. Mikor az édesapja meghalt, felmondta vd-re a beszédet, a temetésen meg lejátszották.
Esetleg próbáld meg te is rögzíteni, és majd lejátszák cd-ről. Szerintem ez egy temetésen nem ciki.
Én először is azzal kezdeném a beszédemet, hogy a könnyek közepette megpróbálom magam összeszedni, de kérem nézzék el nekem, ha néha mégse sikerül.
Aztán egészen sezmélyesre venném a beszédet, s elmondanám, hogy miért, mitől, milyen területen jelentett nekem sokat az elhunyt személy. Ha ez az orvostudomány, akkor abban, ha a média, akkor abban.Konkrétan.(persze amennyire ezt nem túl személyes.
A beszéded vonatkozásában nem támasztott követelményeket, hogy minek kell benne elhangoznia és minek tilos? Csak annyit kötött ki, hogy te mondd el a beszédet?
Nehéz.
Arra figyelj, hogy túlzottan ne bocsátkozz személyes dolgokba, olyanba, amivel nem állnál ki a nagy nyivánosság elé mondjuk egy város főterén, azt azért a temetésen se mondd el.
Mikrofonba mondod a beszédet, vagy csak úgy? Mekkora tömeg várható? Azért nem mindegy, hogy tíz ember lesz ott, vagy csurig lesz a temető, mert százak lesznek.
Ja, és persze tetőtől talpig feketébe menj!Fekete zakó, fekete nadrág, fekete ing, ha nincs fekete inged, akkor max. az legyen fehér.
Az egész beszédet Te mondod, vagy csak egy részét? 63 éves faterom sajnos szinte minden évben temeti egy-egy volt kollégáját, távolabbi rokont, gyakran mond beszédeket temetésükön.
Igazából pont ilyenkor egy kis érzelmesség, elcsukló hang, könny még férfitól is teljesen belefér.
Ha srác vagy, akkor dönts be előtte egy felest vagy egy kis konyakot, ha lány vagy, akkor vegyél be egy 0,5-ös nyugtatót, de fordítva is lehet - csak keverve nem!
Nyugi! A beszéded elmondod - mellesleg elég önző volt ám a nagybácsi, hogy téged eleve kijelölt a beszédre! Vajon a pénzét is rád hagyta? A "kis" védrendelet, ha nem hivatalos, csak magánhasználatú, nem kötelez semmire.
A másik: csak azért, mert olyan szakmát választottál, mint az övé volt, és mert annak idején vele azonosultál, mint szerető apaképpel, még nem lesz ugyanaz a sorsod, mint neki!
Sírd ki magad otthon, amenniyre csak lehet, és a beszédben igyekezz arra koncentrálni, hogy rövid legyen és lehetőleg ne érzelgős. Keress versidézeteket (pl. Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd), azok segítenek eltávolodni kissé a saját érzelmeidtől.
És fogadd őszinte részvétem. Ha segít, elmondom, hogy nekem már nincs senkim, még egy nagybácsim sem. És fiatal vagyok. Tudom, hogy milyen érzés temetni és siratni valakit, akit nagyon szerettünk és tiszteltünk. DE vajon ő szeretett és tisztelt-e téged?
Szia! :)
Tudom, hogy szeretett, hogy mennyire tisztelt azt nem tudhatom, hiszen ha találkoztunk, mint családtagok, mindig a személyes hang volt, viccelődés, poénkodás, kötetlen beszélgetés. Amióta elhunyt sokan jöttek oda volt kollégái és barátai az iskola berkein belül (nekem ők tanáraim voltak), hogy részvétük és tudjam, hogy nagyon büszke volt rám (már nem tanítottak, amikor kiderült, hogy van közös kapcsolatunk). A felesége is ezt mondta. Nagy hagyatéka nincs, ami az anyagiakat illeti és nem is tartanék rá igényt, viszont szakmai szemszögből hatalmas gyűjteménye volt, annak egy részét rám hagyta az eddig egyelőre nem hivatalos információk szerint.
Nem gondolom, hogy ugyanaz lesz a sorsunk, nem is kell hogy ugyanaz legyen. Amiért felnéztem rá, az az hogy rajongott a szakmájáért és élete végéig ennek megfelelően űzte is. Neki ez nem a munkája volt, hanem az élete.
Családtagok közül csak én fogok beszélni, illetve egy-két embert volt kollégák közül kért még fel.
Én úgy gondoltam, hogy ők úgyis szakma oldalról közelítik meg majd a beszédjüket, akkor én próbálom egy kicsit a család oldaláról. Persze nem személyeskedek, de azért elég nagy falatnak érzem. (lány vagyok)
Most csak búcsúztató lesz, aztán szűk családi körben szétszórjuk a hamvakat, ahogy ő kérte. Előreláthatóan a búcsúztató alatt tömve lesz a hely, ennek megfelelően a kihangosítás is indokolt (sajnos).
Biztos nagyon szeretett es tisztelt, hisz irtad is, szerintem ezt vedd egy kihivasnak, egy hatalmas megtiszteltetesnek.
Erezd magad valoban megtisztelve h egyaltalan ismerhetted öt, hisz sokat segitett a palyafutasod alatt, ahogy irtad, szakmailag is es emberileg is közel ällt hozzad, hät az ö tiszteletere szedd össze magad, es mondj egy szep beszedet.
Csak szivböl, es akkor nem hibazhatsz!!Sok szerencset, es fogadd reszvetem!!
Köszönöm!
A beszédet ugyan elmondtam, de az izgulás mellett a szomorúság is úrrá lett rajtam többször is. Nem volt jó érzés, elcsuklott a hangom, sokszor úgyéreztem nem tudom végig mondani. Az biztos, hogy nem kapom meg érte az "év beszéde" díjat, de örülök, hogy mindent eltudtam mondani, amit szerettem volna.
Mellettem volt kollégák búcsúztak, illetve a volt munkahelyének jelenlegi igazgatója. Többen közülük is elcsukló hanggal mondták végig a beszédüket, felnőtt férfiként, így azt hiszem egy fiatal nőtől "elvárható" módon búcsúztam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!