A rokonok keverése, gáncsoskodása kezdi megmérgezni a barátságunkat. Mire jó ez? Mit lehet tenni? Kezdek belefáradni.

Nagy a rokonságunk. Nem vagyunk kisebbség, csak a szülők újra házasodása révén lettek fogadott testvéreink, így nőtt a rokonságunk szép nagyra. Az egyik családdal nagyon jóban vagyunk. Ők igen jómódúak, és mi sem állunk túl rosszul, a többi rokonhoz képest kicsit jobban. Eljárunk együtt kirándulni, nyaralni, túrázni. A többiek is hívva vannak időnként, de pénzhiányra hivatkozva ezeket mindig lemondják. De még a legapróbb kirándulást is, ami pedig nem is kerülne pénzbe, csak elmenni piknikezni a közeli parkba.... A többiek sokszor anyagilag lehúzzák ezt a jómódú rokont. Ő szívesen segít, de nem szereti, ha hülyének nézik. Azt mondja, azért is szeret velünk jobban eljárni, mint a többiekkel, mert mi kifizetjük a saját költségeinket, ha együtt vagyunk, de a többiek csak néznek, és rá várnak mindenhol, hogy fizessen ő. Aztán meg a háta mögött szidják, irigykednek. Meg közös témájuk sem nagyon van, unatkoznak egymással. Mi nem akarjuk, hogy anyagilag támogassanak minket, és ha meghívnak valahová, igyekszünk elhárítani, vagy pedig viszonozzuk. Az érdeklődési körünk nagyon hasonló, ezért jó velük lenni.

Viszont a rokonság ezt nem nézi jó szemmel, és folyton kevernek. Ellenünk uszítják a családot, valótlan dolgokat állítanak, hogy mi irigyek vagyunk rájuk és kibeszéljük őket stb, pedig ez nem igaz. Többször tisztázni kellett már ilyen helyzetet, szerencsére eddig megbeszéltük, elhitték, hogy nem igaz az egész. Viszont mostanában annyira belendültek, hogy ők kezdenek hinni nekik, én meg bele vagyok fáradva a magyarázkodásba, mikor meg nem követtem el semmit. Fontos nekem ez a jó viszony. A többiekkel is, de bennük sokat csalódtam a fenti dolgok miatt.

Nem értem, mi a céljuk. Miért jó ez nekik, mikor én egyiküknek sem próbáltam ártani soha, barátságos vagyok mindegyikükkel. Nem tudom, mit lehetne tenni.