Az irigység megöli a barátságunkat! Segítség?!

Számomra is ismerős a helyzet. Van egy kicsit ducibb ámde nagyon jó barátnőm és régen elmondhatatlanul féltékeny volt rám. Nem hordok hivalkodó cuccokat, farmer, sportcipő, és egy top, semmi több... sosem éreztem magam szépnek, és tökéletesnek, amikor elmondta nekem, hogy mennyire rosszul érzi magát, amikor velem jelenik meg, akkor teljesen ledöbbentem. Azt mondta kis szürke egérnek érzi magát, amikor mellette vagyok, és ebből elege van... Azt kell hogy mondjam, az én életem sem tökéletes. Nekem sem volt jó az ágyban szinte soha, amíg nem jött a mostani barátom... Többször is összetörték a szívem míg az övét egyszer sem. Sok tízezret költöttem nyelviskolákra mire meglett a nyelvvizsgám, míg ő otthon önszorgalomból megoldotta. Amilyen irigy ő rám, én is lehetnék olyan irigy rá, mert lehet hogy én vékony és magas vagyok, de neki van száz meg száz olyan belső értéke, ami nekem lehet hogy sosem lesz!!

Amikor elönti az agyadat a düh, akkor gondolj ezekre. Neked is biztos van olyan értéked, amire ő lehetne irigy... Azért hogy úgy nézel ki ahogy, csak is magadat okolhatod, őt nem! Ezért nem ő a hibás vagy a felelős, ne büntesd érte! Mond el neki mit érzel, nálunk ez nagyon sokat segített. Legjobb barátnők között nem lehet versengés, mert az már nem barátság. Ha elmondod neki, és jól reagál, akkor biztos vagyok benne, hogy lesz pár olyan szava, ami megnyugtat téged!

ne csüggedj, ez mindenkivel előfordul, szinte mindenkinek van olyan barátnője, vagy közeli ismerőse, akivel ha kimondottan nem is, de tudat alatt biztosan összeméri magát, rivalizál vele. Mindenki ezt csinálja, max nem beszél róla :) Barátnők között meg végképp előfordul, úgyhogy nem vagy sz@r ember :)

Tényleg érdemes lenne egyszer beszélned vele erről, biztos kiderülne, h neki sem fenékig tejfel pl. lehet, ha fogyása bámulatos, meg h most jól néz ki, de hogy közben löttyedt lett a hasa, narancsbőrős a combja...vagy hónapok óta nem evett egy jó/sütit, d majd megdöglik érte, esetleg nem is akkora lepedőakrobata, mint aminek leírja magát (mert feltételezem az infód nem személyes élményből született:), sőt, lehet, h van olyan dolog, amiben ő irigy rád! Mint a suli is...ha be is nyomták vmi fizetős helyre, attól azt még el is kell végezni, aztán meg elhelyezkedni...és a papíron kívül ehhez azért más is kell, ami lehet, h benne nincs meg, ha már rendes iskolába be se tudott jutni...tudod, vannak dolgok, amiről senki sem beszél szívesen, mert cikinek érzi stb, és inkább azt mutatja, h minden ok, neki minden tökéletes, de ha esetleg megneszeli, másnál sm olyan hű de "dolce az a vita", akkor megered a nyelve, és aztán röhögtök egy jót, h de buták voltatok:)

Szia!

Nem hiszem, hogy rossz ember lennél, csupán csak gyarló, mint az emberek nagy többsége. Valahol természetes, hogy rosszul esik, ha valaki jobb, szerencsésebb nálad - azt hiszem, ez az egós viselkedés egyik jele: nem a partnert keresed/nézed a másikban, hanem a versenytársat, akinél jobb, rosszabb lehetsz és a végkimenetel függvényében örülhetsz vagy bosszankodhatsz. Ez nagyjából minden ember sajátja.

Csakhogy, a soraid arról árulkodnak, hogy te túlzásba viszed ezt. A földhöz csapod a fényképét és haragszol rá, mert egy kicsivel vékonyabb nálad és jó a kapcsolata a barátjával?

Ő pedig azért haragudhatna, mert te államira jársz egy jó egyetemen, ahol jól is tanulsz.

Vigyázz, mert ha megérzi, hogy irigy vagy rá, könnyen elveszítheted őt. Nekem az "első egyetememen" (bár ez így elég hülyén hangzik) volt egy "barátnőm", akit "rajtakaptam" azon többször is, hogy rosszat akar nekem, eltitkol előlem tanulással kapcsolatos infókat csak azért, hogy ő velem szemben vmiféle képzeletbeli előnyhöz jusson. Sokszor hazudott nekem apróságokban (pl. nem járt be egy időben órákra, és a legképtelenebb hülyeségekkel traktált, miért marad távol, mert cikinek érezte volna megmondani, hogy nincs kedve bejönni - hiszen akkor kiderül, hogy mégsem olyan "maximalista" és tökéletes, mint amilyennek beállítja magát), és olykor nagyobb dolgokban is, és ha vmit elrontottam, kioktatott. Nem szerettem vele lenni, és később, mikor betelt a pohár, jó alaposan össze is vesztünk és én beolvastam neki e-mailben. Gondolom, leesett az álla, azelőtt ugyanis abban a hitben élt, hogy ügyesen hazudik és nem veszek észre belőle semmit. Utána ő keresett, és bár már mindketten a második egyetemet csináljuk, tartjuk e-mailben a kapcsolatot, DE! én nem tekintem őt a barátomnak, mert tudom, hogy egyáltalán nem szeret engem, és örül, ha kudarc ér. Ilyen a természete. Vannak más, jobb barátaim, és nem hiányzik egyátalán, hogy napi szinten találkozzak vele, mint annak idején.

Ő - saját bevallása szerint -, azért volt velem bizalmatlan és szemét, mert korábban majdnem minden barátja átverte őt és megszokta, hogy bizalmatlannak kell lennie (ami még nem ok a szándékos szemétségre, de mindegy). + emellett irigyli a családi életemet, ami nyugodt, míg az ő szülei elváltak.

Oké, én meg nem élek párkapcsolatban, ezért irigykedhetnék az övére, és szándékosan keresztbe tehetnék neki??? ... Nem, az a furcsa, hogy egyáltalán nem irigylem tőle, és soha nem fordult meg a fejemben, hogy ártsak neki a boldogsága miatt.

Szóval, mindezzel csak azt akartam elmondani, hogy ha ezt így folytatod, a barátnőd előbb-utóbb meg fogja érezni, hogy valami nem oké.

Tanácsot adni sajnos nem tudok, ezt magadban kell mielőbb rendbe tenned.