Miért vagyok élőskődő? Ha 34évesen otthon lakok és bele adok a rezsibe saját magam állom a további kőlségeim.

Nem is az a gond, hogy élősködő, de én nem bírom felfogni, ha valakit kielégít ez az élet.

Apámnak ennyi idősen 3 gyereke volt. Családfenntartóként élt, vállalta a kockázatot és a felelősséget. Más meg még mindig elvan gyerekként.

Az a legjobb, hogy egyébként mindenki azzal érvel, hogy félretesz saját házra.

34 évesen 10+ év munkaviszony áll az ember háta mögött, ennyi idő alatt ha csak egy albérlet árát teszi félre havonta, akkor már rég ott tart, hogy kp-re megvehet egy saját házat.

Ehhez képest akit ismerek és így él, senki nem volt elég tudatos és fegyelmezett ahhoz, hogy ezt meglépje. Minek, hiszen eléldegélhet anyukával, aztán majd megörökli az ő házát.

Nézd kedves kérdező.

Élősködő az, aki otthon lakik vagy valakinél lakik és semmihez nem járul hozzá anyagilag. Vagyis nem ad bele a rezsibe és ami neki kell a létfenntartásához, azt is más fizeti, nem ő saját maga.

Szóval élősködő semmiképpen nem vagy.

Ami viszont szúrhatja mások szemét, ha van saját kereseted, akkor miért a szüleidnél laksz és miért nem költözöl albérletbe, vagy ennyi idősen miért nem kezdtél már bele egy saját ház megvásárlásába.

Mert hogy így az ott létért semmit nem fizetsz, ergo valaki másnak a házát használod ingyen. Ami átmenetileg valamilyen okból nyilván nem szúr senkinek szemet, de ha valaki így képzeli és éli az életét, hogy 30-on túl még mindig a szüleinél lakik, az azért elgondolkodtató, hogy soha nem vágytál saját portára, ahol te magad vagy csak?

Miért kellene nyomorogni annak az embernek, aki egy kis garzonban él?

Felmerül az is, hogy egy otthoni családi házba annyi pénzt adhat akár, amennyiből megvan majdnem egy kis garzon meg az a minimális rezsi, amit ő maga fogyaszt.

Ez nem anyagiasság a nők részéről, önállóság! Nem elferdíteni kell a leírtakat, hanem átgondolni.

Értem én, hogy valakinek a kapcsolata rámegy a stresszes életre, de ez meg a másik véglet, mert a párkapcsolat próbája az, ha a nehézségekben nem egymást marják, hanem segítik.

Tehát számomra ez nem érv!

Ki mondja rád, hogy élősködő vagy??? A szüleid, vagy ismerősök és más kívülállók??? Erre kíváncsi lennék, mielőtt hozzászólnék.

Vagyis hozzászólok mégis:

1. Amennyiben a szüleid mondják, és te meg mástól kérdezed, hogy mért mondják, akkor: Akkor bár nem, nem vagy élősködő, inkább ilyen esetben van az, hogy valószínűleg nagyon gyerek vagy még, önállótlan. De ez sem biztos. Mert ha mondjuk még nem jött össze saját lakásra, az albérletet pedig pazarlásnak tartod, hisz lássuk be igen drága dolog..., akkor ésszerű az otthon lakás. De ha ez zavarja a szüleidet, akkor az van, hogy te nagyon-nagyon racionálisan gondolkodsz és csak a forintjaidat számolgatod, úgy spórolsz, és képes vagy mindezért eltűrni a szüleid nyomását.

2. Ha kívülálló mondja, de a szüleidet nem zavarod:

Akkor meg kinek mi köze hozzá? Magánügyed, hogy spóroltok, vagy gyerek vagy...

(Én ha megismerkednék egy 34 éves, a szüleivel élő pasival, akkor nem a jelen szituja érdekelne, hanem inkább a tervei hosszútávon. Többre becsülnék egy olyat, aki a szüleivel él még és takarékoskodik sajátra... Mint egy olyat, aki hitelből vett lakásban él, vagy pedig albérletben és mindeközben semmi megtakarítás nincs.)

Azért szerencsés az, aki manapság egyedül meg tud venni egy lakást 34 évesen. Ez ma egyáltalán nem csak a szorgalmon múlik, sajnos!

A spórolás, takarékoskodás pedig nem keverendő össze az önállótlansággal vagy gyerekes gondolkodással! Persze vannak sokan, aki ezért laknak otthon még, de ennyiből, amit te leírtál, kívülálló nem tudja megállapítani!

Szóval biztosan tudod, hogy miért laksz otthon, és már tudod is a választ... Nem?