Sógornőm miért viselkedik így? Most mondjam azt hogy irigy?

Úgy érzem hogy lenéz engem, közben pedig irigy rám vagy féltékeny vagy nem tudom, de mindjárt leírom hogy miért.

Én 22 évesen befejeztem a fősulit, nem láttam értemét annak hogy 25 éves koromig tanuljak és 25-26 évesen 0 év tapasztalattal kezdjek el munkát keresni. Másrészt a fősulival csúsztam fél évet mert folyamatosan dolgoztam, hogy kifizessek mindent illetve gyűjtsek a céljaimra. (célom akkoriban az volt, hogy párommal tudjunk vásárolni a lakásba ahol most lakunk és erre több száz e ft-ot tettem félre, e mellett ami maradt, magamra költöttem, havi kb 20-25 ezret maximum, szerintem sógornőm ezért is irigy rám, hogy márkás ruhákat veszek, ezt onnan tudom, hogy vissza hallottam egy két dolgot amit rám mondott, ilyen pl: "Nekem semmi másra nincs kiadásom csak magamra." ) Közben pedig ő az, akinek ténylegesen 0 ft kiadása van, mert anyuka mindent megvesz neki, a gyógyszertől kezdve a szájfényig. Én meg havi 80 e ft-ból ne hogy már ne tudjak félretenni, magamra költeni plusz a sulit fizetni.

Szóval elkezdtem állást keresni, államvizsga után 1 hónap múlva már dolgoztam, fél év múlva egy másik helyen ahol jobb volta fizetés, itt itt voltam 1,5 évet majd mielőtt lejárt a szerződésem felvettek egy másik céghez dolgozni. Szerencsémre 2 év alatt 2x már a fizetésem, úgy hogy még most sincs nyelvvizsgám. Eközben sógornőm még midig tanul, már 26 éves. Vőlegényem (akivel 6 éve vagyunk együtt és 1 éve külön élünk) mondta, hogy sógornőm kicsit már depressziós, hogy nem talál munkát. Keres, de még csak válaszokat sem kap. Segítséget nem kérne tőlem, hogy esetleg nézzem át az önéletrajzát.

Volt olyan sunyi, ezt én csak a sunyi szóval tudom a legjobban jellemezni, hogy az előző munkahelyemre betelefonált (páromtól kikérdezte a volt főnököm nevét) és állás után érdeklődött.

Nem lett volna egyszerűbb tőlem, ott voltam 1,5 évig megkérdezni hogy nem tudom hogy lesz-e üres pozíció?

Persze ezt is párom mondta hogy ő jelentkezni próbált oda is. Barátnőm azt mondta erre az egészre, hogy szerinte sógornőm túl büszke ahhoz, hogy tőlem segítséget kérjen.

Egyébként a kapcsolatunk kb 0, de ez nem az én hibám, egyszerű ilyen távolságtartó de nem csak velem, sógornőm. Direkt csak akkor jön át "hozzánk" ha én nem vagyok otthon.

Mivel már 2 éve dolgozom, és gyűjtögetős típus vagyok, ha kell 5 ezrével gyűjtöm össze a pénzt amire kell, 1 év munkaviszony után vettem autót. A családból, a barátaim közül mindenki gratulált, hogy ez milyen nagy dolog, az első autó (hitel nélkül), de sógornőm és persze anyósom is mint ha mi sem történt volna, egyszerűen sz.rtak rá. Mindegy, nekem ebből is csak az jön le, hogy biztos irigy.

Többnek érzi magát, mert ő az összes ösztöndíját elteszi félre már vagy 7 év óta, és azt gondolja hogy most ő nagyon gazdag hogy van 1,5 milliója, rám meg azt mondja hogy költekező vagyok meg pocsékolok. A kocsi is minek, csak pénzkidobás. (ezt anyósom mondta) De amikor meg párom kocsiját vittem le (kb havi 2-3x) akkor meg anyósom cirkuszolt párommal hogy mi az hogy én vezethetem az ő autóját? Majd összetöröm, meg ne szoktasson rá engem. És ebben az időben, amikor ezt mondta rám, hogy ilyen-olyan vagyok, akkor anyósom rá volt kapva arra, hogy őt 2 naponta vinni kellet a páromnak ide-oda. Ugye ne hogy már csak én használjam a kocsit havi 2-3x, hanem akkor őt is hurcolják már. Szóval az eszem megáll ettől a családtól, hogy ezeknek semmi nem jó, és még a mai napig megjegyzéseket tesznek mindenre.

Szerintetek miért féltékeny rám sógornőm ennyire??