Mi értelme a rokonlátogatásoknak? (lent)

Abban igazat adok a többi válaszolónak,hogy csak 2 napról van szó,te meg úgy csinálsz,mintha a világvége lenne,holott a felnőtt világban az embernek több mindent kell tolerálnia,elviselnie!

Bizony az se lesz majd kellemes,ha lesz egy cseszegető,unszimpatikus főnököd/munkatársad,de neked majd minden áldott nap be kell járnod dolgozni,és elviselni mindent,de ne ugorjunk ennyire előre!

Én is laktam kollégiumban,és mikor a szobatársam hajnalig zenét hallgatott,vagy beszélgetett a másik szobatársammal éjfélig,vagy épp pókereztek mikor én a vizsgáimra készültem,na az nem volt egy leányálom.....

"Első: ne fenyegess interneten keresztül! Énse fenyegetlek téged!"

Eszembe nem jutott téged fenyegettni,kisfiam.;)Elég,hogy megmondtam az igazságot rólad.

Csináld azt amit én is tennék ilyen esetben. Fusd le a kötelező köröket, bírd ki a reggelit-vacsorát velük, bírd ki a jópofizást majd zárkózz be a szobádba.

Nekem is és mindenkinek vannak olyan rokonai akiket nem bír. Ennyit tudsz tenni, az illendőség miatt jópofizol odavissza kitárgyaljátok,hogy milyen a suli és ennyi.

Egyébként miért nem szóltál te a gyereknek, hogy lehetőség szerint beszéljen kicsit halkabban!?

Ha jól értem, ez a 2 napos találkozó többször is megtörténik.

Akkor van alkalmad megismerni őket. Ilyen egyszerű.

A családoddal a lefgontosabb közös bennetek: a VÉRSÉGI KÖTELÉK... Lehet a fiatalok ugyanúgy unják a felnőttek összeröffenését, és ugyanúgy éreznek mint te. Nekem az volt az első gondolatom, hogy anyukád pont azért csinálja ezeket az összejöveteleket, mert idegenek vagytok egymás számára. Szeretné, ha a világban nem lennél olyan egyedül, és ha esetleg már ő nincs, akkor is legyen családod. Én a helyedben elfogadóbb lennék, és megpróbálnám őket megismerni. Semmit sem veszíthetsz... pl. az ordibálós unokatesód lehet zavarban van, érzi hogy utálod, és észre se veszi hogy kiabál...

Ahogy fogalmazol "műmájerkedni és jópofizni" tényleg semmi értelme sincs... Ellenben nyíltan és elfogadóan a családod felé fordulni rengeteg...

Én egyetértek a kérdezővel. Nálunk is ugyanez volt, bár mi csak 1-1 napokra mentünk. Összezártak a számomra vadidegen unokatestvérekkel meg azt se tudtam kinek a gyerekeivel, aztán úgy gondolták, hogy majd én kötelező jelleggel barátkozni fogok velük. Hát nem barátkoztam. Többnyire halálra untam magam, aztán hallgattam ahogy eljátszották, hogy milyen egy remek kis család vagyunk mi, otthon meg szidott mindenki mindenkit, soha senki nem segített senkinek, stb. Én kb. 14 éves korom körül fejeztem ezt be, nem voltam hajlandó menni. Ha meg elvittek úgy viselkedtem, hogy legközelebb nem akarjanak magukkal vinni.

Az akkori barátnőim még mindig megvannak, pedig több, mint 10 év telt el, a rokonaimmal pedig a mai napig sem tartom a kapcsolatot, és nem is tervezem. És egyáltalán nem hiányoznak. Attól még, hogy valaki aki abszolút nem szimpatikus és semmi közös nincs bennünk véletlenül a rokonom lett nem kötelező jóban lennem vele szerintem. 25/L