Miért kell a párom családjának állandóan eröltetnie az összejöveteleket, ha már más programunk van?

A páromnak igazi összetartó, nagy családja van, nagyon szeretem is öket, de néha túlzásba esnek. Gyakran terveznek grillezèst, fözèst ès hasonlóy, de mindig az utolsó pillanatban derül ki, mikorra a párommal már más programmot szerveztünk -

na, ezt nem igazán értik meg.

Ha azt nondjuk, hogy dolgunk van, nem szállnak le rólunk, míg nem megyünk. Telefonon, face-n, élöben kérlelnek, hogy menjünk, a párom meg nem akar bunkó lenni. Ami okés, nyilván mi sem halunk bele , ha nèha lemondjuk a programunkat, de nem egy-kèt esetröl beszèlek.

Tavaly èpp a szülinapomon rendeztek bográcsozást, èn meg estére bulit szerveztem a barátaimmal. Úgy volt, hogy a párom velem tölti a napot, de ök rákezdtek, hogy menjünk már (vidèkre), majd este bejövünk busszal. Mikor mondtam, hogy nekem nem jó, mert délután jön hozzám kèt barátom kõszönteni, folytatták, hogy akkor a párom menjen. Annyira mèrges lettem, hogy mondtam a barátomnak, menjen, csak hagyják már abba, meg ne èn legyek a hibás, hogy ö se ment.

Amikor állatkertbe mentünk egy másik városva, akkor us rákezdtek, hogy inkább menjünk bográcsizni, mèg aznap reggel is ezt tolták, úghogy miután dèlután fáradtan hazaértünk, megint el kellett menni vidékre...

Mikor az èvfordulónkat ünnepeltük, a páromèknâl aludtam, vettünk pezsgöt, szépen elterveztük, hogy kettesben töltjük az estèt, erre nem jött vacsira pár rokon? Apósjelölt már akkor râkezdett, hogy minek alarunk felmenni a szobába, ünnepeljünk lent, bontsuk ki ott a pezsgöt... mi felmentünk, de addig kiabáltak fel, hogy ugyan nézzünk már le, míg a fél estèt ott kellett töltenünk.

Mindig ez van... nem tudom, mit tegyünk, mert a pârom nyilvàn. nehezen mond nemet, én meg nem akarok az a személy lenmi a családban, aki "mindent elront"