Mit lehet elmondani egy elhunyt szerettünk temetésén?

89 éves rokon bácsi hunyt el. Ő egész életében mérnökként dolgozott, én is a nyomdokaiba léptem. Végig kísérte a tanulmányaimat, segített mindenben, támogatott, mind lelkileg, mind szakmailag. Mondhatni mi ketten úgy voltunk, hogy mi a család adott szakirányos mérnökei, fogjunk össze. :) Távoli rokon, így olyan gyakran nem találkoztunk, de azok annál tartalmasabbak voltak.

Tele volt meglepetéssel az öreg, a szakmában mondhatni apám helyett volt apám.

Tavaly diplomáztam, végig könnyezte a diplomaosztómat, olyan ajándékot kaptam tőle, amit én is rendesen megkönnyeztem, pedig azt hittem alig ismer, ami a személyiségemet illeti.

Én is ott voltam két éve, amikor átvette a gyémánt diplomáját, az is hatalmas pillanat volt.

Sajnos elhunyt ez a bácsi és a felesége (nagymamám testvére) felkért, hogy mint általa nagyon szeretett rokon mondjak beszédet a temetésén. Természetesen belementem, én úgy érzem nekem is jól esne ott elköszönni utoljára, viszont fogalmam sincs mit szokás, mit illik ilyenkor mondani.

Meséljem el a mi közös történetünket? Hogy milyen hatással volt az életemre? Vagy próbáljam kicsit családra levetíteni ezt és nem csak az "önös érdekeket" kiemelni?

Sosem voltam olyan temetésen, ahol valaki a családból elbúcsúzott volna, segítsetek!