Utál a sógornőm, nem tudom miért. Mit tegyek, hogy ne érdekeljen?
Az öcsémmel nagyon jó volt a kapcsolatunk, de mióta 5 éve elvette azt a nőt olyan, mintha agymosást kapott volna. Tesómból klasszikus papucsférj lett. A sógornőm régen is távolságtartó volt velünk (velem és anyukámmal), azt hittem, hogy majd oldódik, idő kell neki (én ilyen vagyok), de ahogy telt az idő, egyre jobban elfajult a dolog, hiába próbáltam jóban lenni vele.
Én már többször megpróbáltam tisztázni vele, hogy mi a baja, de mindig azt mondja, hogy semmi, ő ilyen. Tesómtól is kérdeztem, hogy miért utál, de nem ad értelmes választ.
Ahogy megszületett az első gyerekük, még rosszabb lett a helyzet, mert egy idő után azt is megkaptuk, hogy ne menjünk, mert ők külön család, és ezt vegyük tudomásul. (megjegyzem, hogy szegény kisgyerek mindig csórészagú volt, és állandóan be volt horpadva a kutacsa, olyan remekül gondoskodott róla). A kisgyerek imád bennünket egyébként. Amikor meg nem mentünk, mert nem lehetett, akkor tesóm mindig azt mondta, hogy miért nem megyünk, bármikor mehetünk.
Aztán terhes lett megint, nekem akkor ment el a kisbabám. Egyetlen jó szava nem volt. Az esküvőnkön is megcsinálta a balhét (szerintem irigy volt, de erre sem adott értelmes választ). Nem köszön meg soha semmit, és kérni sem szokott. Ha kell valami akkor tesóm intézi.
Engem borzasztóan elképeszt, hogy hogy lehet valaki ennyire érzéketlen.
Amikor nekem is született gyerekem, akkor még csak el se jött megnézni (azóta se). Nem tudom, hogy tesóm mit szeret ebben a nőben... Még csak nem is tetszett neki, amikor megismerkedtek.
Ja és amikor tavaly volt egy próbálkozásom, hogy tisztázzuk a dolgokat, akkor végre kiszedtem belőle, hogy nincs ránk igénye, és ő ilyen, nem tudja megjátszani magát. Ehhez annyit tennék hozzá, hogy másokkal nagyon is tud bájologni, eljátssza a trendi fiatal anyukát (közel 40-hez), és meg nem mondanák róla, hogy simán rácsukja a gyerekeire az ajtót, hogy bírjon tanulni. Ha verekednek, akkor meg különcsukja őket. Egyedül semmit nem tud elintézni, még a boltba is együtt megy a kis család, pedig még otthon van. Mindent tesóm csinál, meg a nagyszülők... A köszönöm viszont luxus.
Nem hiszem, hogy fog ő változni, és elérte, hogy én is rühellem már nagyon. Szeretném, hogy ne érdekeljen, de mégis mindig felhúzom rajta magam. Ahogy bájolog másokkal és megjátssza magát... Nagyon képmutató. A kisfiát viszont nagyon szeretem, és ő hiányzik. A tesóm is hiányzik, az aki régen volt, nem az ami lett belőle...
Szóval mit tegyek, hogy ne érdekeljen?
Én a másik oldalon állok, az én férjemnek van egy húga, aki ellenséges velem, kibeszél a hátam mögött anyósommal, pedig nem adtam rá okot.
Addig semmi gond nem volt, amíg nem döntöttük el, hogy összeházasodunk. A sógornőmék már összeházasodtak 2 évvel előttünk, mi voltunk a szolgák a lakodalmukban, bármi gond volt, mi oldottuk meg, ők nekünk már nem viszonozták a segítséget és én akkor eldöntöttem, hogy távolságtartó leszek vele, mert ha őt nem érdekli, akkor engem sem. Megszületett a lányunk, el se jöttek megnézni, se a keresztelőre, de se egy sms-re nem futotta nekik. De én vagyok a rossz,a gonosz, mert szeretem a családom és a férjemre is gondom van. Panaszkodott anyósomnak, hogy minek kell mindennap ingben járnia a munkába, nem ő a miniszterelnök...ami így is van, de amíg nem ő mos, vasal a férjemre, addig kommentárt nem kérek. A férjem egy cég közgazdasági részlegén dolgozik, 40 ember tartozik a keze alá és a várost járja, bankot és különböző intézményeket, nem mehet kertészgatyóba, legyen az bármilyen kényelmes is. Nálunk a fő gond az, hogy anyósom nagyon jól befolyásolja a sógornőmet és fordítva. Megérdemlik egymást!
A helyedben a kisfiúval foglalkoznék éskész, őt pedig kerülném amennyire csak lehet.
Én is a másik oldal vagyok,van egy olyan anyósom és egy olyan sógornőm,akik gyönyörűen megjátszák,hogy imádnak,közben meg...
És hasonlóan elhordanak mindennek,mindent rosszul csinálok,tiltom tőlük a páromat...bár nem tudom honnan tudják hogy nevelem a gyereket ha nem is látják,párom önszántából nem megy,mert nincs kedve azt hallgatni hogy engem szidnak.
És nekem sincs igényem a két nőre,boldogok vagyunk igy hármasban,együtt járunk szinte mindenhova,miért,ne,megtehetjük.
Nézz kicsit magadba kérdező.
Kedves 3-as!
Magamba néztem már éppen elégszer, és ha őszintén a szívemre teszem a kezem,akkor én már mindent megtettem, hogy normális viszony legyen közöttünk. Nem barinőségre gondolok, csak egy normális viszonyra, amelyben azért vannak alapvető udvariassági normák, pl. ha meghal anyósom testvére, legalább annyit mondok, hogy részvétem, és amikor majdnem meghal az apósom, akkor nem kezdek el azon röhögni, hogy nem is néz ki olyan szarul.
Ne vedd magad elleni támadásnak, hogy ő egy szociopata, én nem tehetek róla, hogy te a másik oldalon vagy. Itt nem rólad volt szó. Neki tényleg iszonyat bunkó húzásai voltak, mi meg nyeltünk szegény tesóm miatt, aki semmiért nem vállal felelősséget. De itt ugye az szívja meg, akit érdekel a másik, jelen esetben a keresztfiam, aki nem biztos, hogy mindent megkap az anyjától.
Kedves 6-os! Igen, ez a rossz, hogy a kisgyerek hiányzik. Én már nem megyek hozzájuk, mert nem bírom elviselni, ahogy sógornőm kivonul a szobából ha megyünk, vagy húzogatja a száját. Előttem nem játssza meg magát, nem szól hozzám, én se hozzá. Próbálkoztam eleget, nem mentem vele semmire. Azóta nem beszélünk, amióta nem próbálok vele társalgást kezdeményezni. Annyi gerinc nem szorult bele, hogy megmondja mi baja... Az ő családját látogatják, egy-egy hétre a gyerkőcöket is lepasszolják, anyukám csak néha vigyázhat a gyerekre, amikor tesóm nem akarja, hogy egész héten vidéken legyenek.
Tesóm a gyerekekkel el szokott menni anyukámhoz, ott tudok velük találkozni.:-( De az is szarul esik, hogy ennyire szarnak az én gyerekemre.
Nem tudok mit csinálni, én meg ilyen vagyok. Nem fogom ettől kevésbé szeretni a keresztfiamat.
A másik gyerekük amúgy fél mindenkitől, őt nem is mehettünk látogatni. Sajnálom szegény gyereket, de hát nekik így jó sajna. Nem tudom rájönnek-e mennyire kicsesznek így a gyerekekkel.
"Kedves" 8-as!
Ez ám az építő kritika!!! Köszi szépen! Kár, hogy nem válaszoltál a kérdésre, biztos elkerülte a figyelmedet, hogy mi is volt az.
Igen, biztos egy szent az a drága teremtés. Nem vagyok rá féltékeny, és nem szóltam bele a dolgaiba, szóval rosszul látod. Csak példákat írtam, hogy miért tartom szar alaknak. Alapból nem így álltam amúgy hozzá, de bizonyított már eleget. Nincs miért féltékenynek lennem rá, csak idegesít, hogy ilyen érzéketlen. Nem akarom neked itt fikázni, mert tök mindegy mit gondolsz. Ha te szereted az álszent gerinctelen embereket, akkor jól kijönnétek. Ha nem tudsz a KÉRDÉS-re válaszolni, akkor fikázz tovább nyugodtan engem. Én már magamba néztem, nem vagyok szent, de én legalább megpróbáltam...
Ja, és a férjemmel nincs semmi gond, mi legalább szoktunk beszélgetni, és nem abban merül ki a közös érdeklődés, hogy elmegyünk boltba. De amúgy sem kapcsolatanalízist kértem, hanem ötleteket, hogy hogy szarjam le azt az idiótát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!