Miért vagyok mindenkinek fölös?

Az az igazság, hogy nincsenek barátaim, mert nem tudok menni sehova egyedül, és Anyukám van nekem egyedül, és Ő is beteges! A betegségem miatt magántanuló voltam, és nem is vesznek fel munkába! Anyukám az életem, és a zene! Van hogy el chetelek közösségi oldalakon, de Őket se rángathatom le a falról, és ők ismeretlenek, és csak unatkozásból beszélgetnek! A rokonok is elfordultak, nem jönnek, és nem érdeklődnek. Anyuhoz se engedik az unokáit, mondván helyben van, gyere te, vagy messze vidéken laknak, és nem fér bele a nyári szünetbe egy hét se, meg hiányozna otthon. Pedig már nem olyan kicsik, és a házunk előtt járnak el, naponta! Nem is említve, hogy a kereszt gyerekem, alig ismer!

Én vagyok ilyen visszataszító, vagy utálatos?