Milyen előnyöd származik/származott a felmenőid foglalkozásából?

Anyu varrónő. Gyerekként tök egyedi farsangi jelmezeim voltak, mindig ő varta. Igazából ha apróbb alakítás kell valami holmimon, azt megcsinálja, de az többnyire olyan, hogy egy ideje magamnak is meg tudom csinálni. Utoljára egy szoknyát varrt nekem. Már fotó alapján is mondtam, hogy nekem az a fazon kvára nem tetszik, nem fogom felvenni, max az esküvőn, ne olyat varrjon. De megvarrta, mert az jobban illik az esküvőre , mint amit mondtam. Aztán évekig hallgattam, hogy miért nem hordom azt a szoknyát azóta. :D Pedig ezerszer elmondtam, hogy nem tetszik. Fotón se tetszett a minta, magamon meg szrabbul állt, de a sértődés elkerülése érdekében az esküvőre még felvettem, feszengtem benne egy sort, oszt heló.

Varrni nem tőle tanultam. Ő alapvetően az a típus, aki úgy magyaráz, mintha debil lenne a másik fél, én meg ezen fel tudom húzni magam. Na ezen az sem segített, hogy neki mindig fix elképzelései vannak. Varrás téren is. Én új dolgokat igyekszem kitalálni miután ismerem az alapokat. Ami leginkább azt takarta, hogy nem akarom 1001. darabban megvarrni azt a valamit xy szabásminta alapján, amit már anyám 1000-szer megcsinált, hogy hordják, hanem kerestem valamit, ami még nincs, nem olyan. Ha ilyesmihez kértem a segítséget, akkor soha nem abban segített, mert az hülyeség, mert neki nem tetszik(és nem azért, mert megvalósíthatatlan), ezért mutatott valamit, aminek köze nincs ahhoz, amit én akarok.

De egyébként ő mindenben ezt csinálta. Mondjuk amikor tanultam hímezni. Befejeztem a megkezdett, évtizedek óta érintetlen matyó, meg kalocsai mintás hímzett terítőket. Tök fasza, gyakorlásnak jó volt, tudom az alap öltéseket, de én több terítőt, meg alátétet nem hímzek, mert úgyse teszem ki sehová, anyám se, hímzek ruhákra, más minta alapján állatokat, meg ilyeneket, esetleg hímzek valamit, ami nem ez a matyó, meg kalocsai.... Anyám meg hazaállít ilyen előre felrajzolt kalocsai meg matyó mintás terítőkkel, hogy milyen jó lesz nekem... Mert ugye ő fiatalon azt szerette...

Gyermekkoromban apukám számítógépekkel foglalkozott, majd internet bekötő lett. E miatt már kb a születésemtől fogva volt számítógépünk, és nekem is volt sajátom kb 5 éves korom óta ( a 90-es években születtem,azért ez akkor még nagyon nagy szó volt). Konkrétan emlékszem rá, hogy még olvasni is alig tudtam, de már egyedül telepítettem fel a gépre a cd-s játékokat ( egyébként lány vagyok). E miatt általános iskolában végig én voltam a legjobb informatikából, pl én gépeltem a leggyorsabban. Apropó gépelés, mamám anno titkárnő volt, tanult gyorsírást is, valószínűleg ezt így egy az egyben megörököltem tőle, mert én is irodai munkát végzek és nagyon szeretem csinálni.

Anyukámnak rendes munkája nem nagyon volt, elég sokat volt háztartásbeli, viszont voltak olyan bizniszei, hogy pl a falunkban szedett gyümölcsöt egy nagyobb cég felvasárolta,de nyilván nem házról házra jártak egyesével mindenkihez, hanem kellett egy központi felvevőhely,na az voltunk mi. A nénik, bácsik hozták hozzánk a gyümit,mi lemértük, felírtuk,aztán tőlünk vitték tovább. Így a pénzt is mi kaptuk és mi osztottuk tovább. E miatt szerencsére már kisgyerekként megtanultam bánni a pénzzel, tudtam mindennek az értékét, sőt igazából szeretek is foglalkozni a pénzzel is. Most hogy belegondolok, a munkahelyemen ezt is csinálom :D nálam van a főkassza, nálam kell elszámolni ha valaki vesz valamit vagy ilyesmi.