Ezek alapján önző családtag lennék? 27N
Elég szegény családból származom, 1 kezemen megtudom számolni hány embernek van érettségije, mert van olyan rokonom aki a 8 általánost sem végezte el és már 30 felett van. Felépítettem a saját életemet, iskolát végeztem, van már saját házam, fizetem a hitelemet, van egy férjem és várandós vagyok az első gyermekünkkel. Ennek ellenére a húgomnak börtönben van a párja, egyedül neveli a kisgyerekét, az anyósa nyakán élve, az unokanővérem a 4. gyermekével várandós, albérletből albérletbe járnak mert a férje egy léhűtő, nem tudnak sehol sem fizetni és állandóan a hajléktalanság meg a gyámügy fenyegeti őket. A hugomat sokáig segítettem anyagilag, az unokanővérem gyerekeinek éveken keresztül én vásároltam a cipőt hogy legyen mibe oviba/suliba járni. Idén az egyik gyerekét konkrétan beiskoláztattam én vettem meg a tanszereit pedig már akkor is várandós voltam.
Most őszintén már csak magamra, a férjemre és a születendő gyermekemre akarok/tudok koncentrálni mind anyagilag mind szellemileg.
A segítséget továbbra is elvárják, amit őszintén már nem tudok és nemis akarok megadni. Elegem van, hogy a saját hülyeségükből kerültek mind ilyen helyzetbe és mindenki hozzám fordul ha kell segítség. Emiatt néha bűntudatom van, hogy nem segítem őket de őszintén inkább már nemis akarok tudni a nyomorukról, hogy ne fájjon lelkileg és ne kelljen ezekkel foglalkoznom. A saját életemmel szeretnék haladni és fejlődni és nem másokat támogatni.
Ez önzőség volna?
Figyelj, megtetted amit meg kellett tenned. Az állam elveszi a bruttó béred 1/3-át, és 27% áfát fizetsz az üzletben, konkrétan havi nagyjából a béred fele az államkasszában landol. Mindezt nagyrészt arra hivatkozva teszi, hogy segítse a szegényeket. Eddig segítetted, az állam ezentúl is elveszi a béred felét hogy segítse a szegényeket, szerintem nyugodtan elengedheted.
Csináld azt, hogy közlöd velük, hogy mostmár nem tudsz több pénzt adni, mert magadra és a családodra akarod fordítani. De azt meg ne csináld, hogy utána csak ki tudnak tőled könyörögni valamennyi pénzt. Akkor sem ha azzal jönnek, hogy a gyámügy elveszi a gyereküket mert nincs hol lakniuk. Nem lesz sorsuk a nevelőotthonba, nekem több ismerős is dolgozik ott, és a szüleik rendszeresen látogathatják őket. Kapnak majd rendesen enni és még zsebpénzt is. Ha egyszer kategorikusan kijelented, hogy ennyi vége, akkor ne enyhüljön meg a szíved, mert akkor sosem lesz vége.
Te nagyon is jólelkű vagy. Én a második kuncsorgásnál beszüntettem volna a találkozásokat, és a kapcsolatot.
Oldják meg, az ő életük, ŐK bszták el, lehet rólam leszállni.
Ha meg annyira rossz a helyzetük, elmehetnek dolgozni is, nem másokon kell élősködni.
Köszönöm a válaszokat.
Igazából szeretem őket, hiszen a vérszerinti testvéremről van szó illetve az unokanővéremről aki mellett gyakorlatilag felnőttem, a gyerekeket sajnálom nagyon, minden alkalommal ha megyek látogatóba veszek nekik valami apróságot ( gyümölcsöt, édességet stb. ) mert ezeket sosem sajnálom és nem kérik.
De amikor konkrét pénzösszeget kérnek olyan alapvető dolgokra amit én rettenetesen szégyellnék ha nem tudnám megadni a születendő gyermekemnek amiatt, mert mondjuk egy munkanélküli senkiházinak szültem, akkor azért elgondolkodnék a változtatáson. Ők viszont úgy tűnik nagyon jól el vannak a langyos hugyban mert úgy vannak vele, hogy valaki majd csak segít nekik..
A kis nasival, gyümivel nincs is semmi baj. De pénzt nem adnék nekik egy fillért sem.
32 vagyok, még most vágunk bele a gyerek-témába férjemmel, mert még most tudtuk megteremteni, amit meghatároztunk, hogy szerintünk kell egy gyermek vállalásához.
Szülhettem volna hamarabb is, persze. De csupasz picsára nem volt kedvem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!