Milyen jelei vannak egy felnőttnél, hogy gyermekkorában molesztálták?

Pl. az, hogy emlékszik rá. Egyébként kb. olyan, mint bármelyik trauma.

Amit leírtál, az belemagyarázás, kb. rám is ugyanúgy igaz.

Nekem van ilyen, amikor mondta a nagyobbik testverem hogy miket csinaltam nem is emlekeztem ra, de ahogy mondta mar emlekeztem. Pl vertem a fejem a falba 10 - 11 evesen puklisra es ez tetszett. Apam adott heti 500 ft-ot, vegyek valamit a bufeben, mig masok kaptak vagy 2000 vagy 3000-ret is.

Mara 4 fele szemelyisegzavarban vagyok, Ami a legnagyobb bajom. Mert mar azt sem tudom melyik vagy ki vagyok, mert osszetett szemelyisegzavar, azt jelenti, hogy egyikbol ennyi, abbol annyi, harmadikbol csak 2, negyedikbol mind. Emellett Mentalis beteg vagyok major sulyos depresszioval, szuicid kiserletekkel, vagasokkal. A legnagyobb gondom tenyleg az, hogy mar nem tudom ki vagyok. Ezek a szemelyisegzavarok borzalmasak. Nem tudok egy normalis kapcsolatot kialakitani. Aki kivancsi: hisztrionikus, anankasztikus, dependens, skizoid. Ami erosebb az a skizoid. de a hisztrionikus meg dependens ellent mond ha az egesz pontot nezed, de ha kiragadsz par elemet akkor meg illik ram.

A mentalis betegseg a legkisebb gondom. Csak egy erzes, hogy elhunyt szulomnek volt egy safe-je. halalakor viszont valaki elvitte. Nem tudom mi volt abban a safe-ben. Ki volt abban a safe-ben. Van egy testverem, apam haverja meg pedofil volt es egy kemeny shittes alak, pl aramot lopott a szomszedtol, ilyen maffia szeru alak. Egyik testverem engedte be ot eloszor, azt tudta ok haverok. O vitte el a safe-t. Miert kellett neki..

Miert nem emlekszem a fejveresekre, es miert van gyanum hogy a testvereim is benne vannak a safeben videoval, barhogy. Semmire nem emlekszem.

Belemagyarázod, kérdező. Ez elsődlegesen nem annak a tünete, hogy molesztálták. Önmagában ez lehet egyéni sajátosság is mindenféle diagnosztizálható probléma nélkül, de pl neurodiverzekre (ADHD, autizmus, stb) is jellemző, hogy nem szeretik az érintést, szenzorosan zavarhatja őket.

Ennyiből kár megpróbálni ilyen következtetéselet levonni, ez csak okoskodás a részedről.

A traumáknak a legegyértelműbb jele a triggerekre adott hirtelen, objektíven a helyzethez nem illő reakció. De ezt nagyon nehéz kívülről tettenérni, mert a nem odaillőnek titulált reakció az egyén szempontjából attól még lehet logikus vagy lehet teljesen más oka is.

Lényeg, hogy ne költs sztorit másoknak, mert ez nem túl normális.

szerintem sem biztos hogy ezt a szemelyt molesztaltak. nem kizarhato, de nem is biztos. az hogy a testi kontaktot nem szereti az lehet a szulei fizikai bantalmazastol, illetve ha esetleg autista akkor is, bar ezt irtak mar elottem.

a molesztalas altalaban akkor szokott igy elojonni ha az illeto parkapcsolatba kerul (valahogyan) es ugye ott a kezfogas, a simi, es az esetleges szex soran derul ki. ha van neki parja es jol megvannak (bar szex nelkuli kapcsolat is kapcsolat) akkor nem hiszem hogy molesztaltak.

Rám is igaz és engem se molesztáltam viszont a többi igaz. Alkoholista apám vert, anyámmal alig találkoztam mert állandóan dolgozott, szegények voltunk, állandóan veszekedtek, verbálisan bántalmazott az apám, félelemben éltem, tojáshéjakon lépkedtünk otthon mind.

Nem szeretem az érintést, kivéve a páromtól, gyerekemtől.

Szerintem a többség emlékszik a szexuális zaklatásra, a ritkább eset ha sikerül ezt annyira elnyomni sajnos.

Ja és az érzéketlent is sokszor megkaptam, pedig nem vagyok az. Csak lehet máshol van a léc ami megüti a szintet. Kifejezetten érzékeny vagyok valójában, csak nem mutatom ki ameddig csak bírom, mert talán senkit se érdekelt soha ha sírtam, vagy még ez is csak felbosszantotta esetleg megadta a bántalmazónak amit szeretett volna elérni.

Szóval nehezen sírok, alapvetően bizalmatlan vagyok az emberekkel, nem szeretem őket mert a félénkségemre sokszor bunkósággal reagáltak még kamaszként, így nem csak otthonról gyűjtöttem a sebeket.

Kell a biztos szeretetteljes családi alap ahhoz hogy valaki bátor és egészséges önbizalommal felvértezve tudja megismerni a világot.

Egyszerűen megkeményített az élet látszólag, de például az elesettekkel, bajba jutottakkal, állatokkal egyből azonosulok es segítek ha tudok. Kisállatos videókon tudok meghatódni.

Nem szeretem a hangos zajokat, zenét se hallgatok, szeretem a csendet, nincsenek barátaim, de akikkel felszínes kapcsolatban vagyok pl munkatársak mind jó a viszonyom, segítek nekik ha kell, szeretek velük beszélgetni, de elmélyíteni nem akarom/tudom a dolgot senkivel, azonnal elkezdek kihátrálni. Szerintem az ősbizalom hiányzik azáltal hogy a szüleim akikre kiskoromban számítanom kellett elárultak, így senki másban nem tudok már megbízni.

Ez nem zaklatás vagy szexuális bántalmazás.

Engem "csak" érzelmi abúzus ért éveken át, mégis pontosan ilyen vagyok felnőttként, mint akit leírsz nő.

Nem szeretem, ha hozzám érnek, nincs bizalmam mások sem magam felé, stb. stb.

Pedig engem nem is vertek.