Ha ilyen helyzetben hívnám a rendőrséget, mi történne?

Nem világos számomra, hogy ha apukád eltűnne a képből, anyukáddal ketten meg tudnátok élni? Neked van munkád? Mert ha apukád keresete is kell ahhoz, hogy kijöjjetek, akkor egyelőre nem tudtok lépni semmit.

Tökéletesen megértem, hogy édesanyádat nem akarod magára hagyni. Érdemi lehetőség őt kimenteni csak az, hogy te felépítesz egy saját egzisztenciát, és meghívod oda őt. Meggyőzni nem fogod tudni, ha 30 éve ebben él. Ez persze nem 100%-ban az ő felelőssége, a saját neveltetése, az őt a családjában ért hatások vastagon benne vannak. De a változtatáshoz az ő akarata is kell.

"Elnézést!!! De én nem szeretném végignézni, ahogy Anyukámat az élete hátralévő részében megalázzák, semmibe nézzék, vagy megverjék. Engem majdnem 20 éven keresztül Édesanyám óvott és féltett… "

Jaja. Nagyon óvott és féltett, ha továbbra is apaddal élt, ugye. Fogd már fel, hogy szidhatod apádat, amúgy egyértelműen jogosan, de anyad pont ugyanolyan xar, mint ő. Egyedül ő tudott volna lépni, már 20 évvel ezelőtt is azzal, hogy fogja magát és elvalik. Ennyi,

Anyád semmivel sem jobb, mint apád.

Marhára óvott - aha, persze. Akkor már eég elvált volna tőle, nem vele marad, de ugye könnyebb nyávogni, mint kilépni a kapcsolatból.

14

Stockholm szindróma

"Én csak nem fogom magára hagyni azt a nőt, aki éveken keresztül bármit feláldozott volna értem."

Ja. Bármit. Csak a tökéletes házasságát a drogos apaddal nem. Meg a kényelmét, hogy volt/van hol élnie. Meg az anyagi biztonságot, hiszen "Anyukám meg egy egyszerű ember, a keresete nem fedezné a megélhetésünket. " Igazad van. Tényleg bármit felaldozott volna érted.