Átléptem egy határt unokatestvérem esküvői meghívójával kapcsolatban?
Annyi a lényeg, hogy nagyon jó barátnők voltunk, de már nagyjából négy éve nem beszélünk egymással. Én akartam vele tartani a kapcsolatot, de ő nem, és így egyre jobban elhatárolódtunk egymástól. Népszerű társaságba keveredett, én pedig nem, úgy éreztem, hogy teljesen el akar kerülni. Aztán elköltözött a barátjához. Volt nehéz időszakom, amikor nem voltak barátaim, egyedül maradtam. Ráírtam az új facebookján (ahol a szüleimet és az összes távoli rokonokat bejelölte ismerősnek, olyanokat, akikkel életében nem beszélt szerintem, csak engem "felejtett el"), hogy hátha tudnék vele beszélni egy keveset, mert nem volt más ötletem. De nem fogadta el a barátkérésem és nem is írt vissza. Másnap már nem is találtam a profilját facebookon, szóval valószínűleg le is tiltott. De ez is több éve volt, azóta nem is hallottam róla.
Aztán kaptam tőle a napokban egy esküvői meghívót, amit nem tudtam szó nélkül hagyni. Anyukámnak és nekem egyszerre küldték ki. Végül sokat gondolkodtam, és anyukám messengeréről üzentem neki. Nagyvonalakban annyit írtam, hogy érdekes húzás tőle, hogy névre szóló esküvői meghívót küld nekem azután, hogy levegőnek voltam nézve és még Facebookon sem volt képes ismerősnek elfogadni. Szóval, ha "ismeretlenek" vagyunk, mégis miért kéne elmennem az esküvőjére? Inkább hagyjon ki belőle.
Aztán nem sokkal később jött is a válasz a saját messengeremre tőle, ilyen nagyon magyarázkodós meg kitérős szöveggel, hogy ne haragudjak, nem volt szándékos, és ő is sok mindenen ment keresztül, azért nem írt, stb. Erre még válaszolni se voltam hajlandó. Most anyukám is ki van akadva, hogy szégyen, amit küldtem, amikor kölcsönadta a mobilt, akkor nem gondolta, hogy ennyire bántó szöveget írok, meg így ő hogy fog menni, mert lejárattam ezzel, stb. Azután már én is éreztem, hogy ezt valahogy őt ki kellett volna hagynom belőle, és mással üzenni, de nem kapta volna meg szerintem, és akartam, hogy mindenképp lássa, amit írok, még ha gonosz voltam is, mert ő is az volt.
De ha én lennék az ő helyzetében, lenne bennem legalább annyi emberség, hogy nem küldök meghívót olyannak, akit tökre leszarok és rokonság ide vagy oda, de ha kerülöm őt évek óta, akkor nem küldök meghívót és kész. Most nem tudom, hogy pénz lehet a dologban, vagy mire várt, de én nem is jelenek meg, és pénzt sem kap tőlem, az biztos (ezt nem írtam neki, csak sanda gyanúm hogy ez van a háttérben).
Tehát egyértelműen eltávolodtatok, de azért megkerested AKKOR, amikor épp mindenki más leszart, egyébként meg elvoltál nélküle. És még te vagy felháborodva, hogy nem kért belőled.
Az meg a sunyiság netovábbja, hogy anyukád nevében irkálsz neki, ha ezt velem csinálod, miután jóhiszeműen odaadtam a telefonomat, akkora pofont kaptál volna, hogy a fal adja a másikat (pedig sosem ütöttem meg egy embert sem). Mit képzelsz te magadról?
Az unokatestvérednek legalább volt gyerekszobája, a szüleiddel együtt meghívott téged is, nem akart kihagyni. Én biztos nem szaroztam volna, aztán duzzogj csak.
Ha meg ezer éve nem látott embertől kapok meghívót, egyszerűen visszajelzek, hogy “köszönöm a meghívást, de nem tudok elmenni”.
Gondolom, az anyja rászólt, hogy hívjon meg.
Felénk ez úgy szokás, hogyha 3 megyét is kell utazni, személyesen adják át a meghívót. Itt már nekem fura, hogy postán jött. Ismered a vőlegényt?
Egyébként elég lett volna, ha visszajelzel, hogy nem tudsz menni, téma lezárva.
Elmentem volna felszedtem volna a volegenyt es teli kajaltam volna magat
Persze nem kapott volna semmit sem max egy nagyjelenetett h bezzeg a love miatt elhivott de a 4 eve levegonek nez
🤣
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!