Nektek! van (feltehetőleg) nárcisztikus ember a környezetetekben? Hogyan lehet kezelni azokat a helyzeteket, amikor muszáj egy közegben lenni velük?
Sziasztok!
Próbálom röviden, mert azért én sem tudok mindent. A sógornőm anyjáról van szó, aki feltehetőleg nárcisztikus. Járnak/jártak tanácsadásra is emiatt pszichológushoz, mert a sógornőmnél kb. 1,5 éve elszakadt a húr és kibukott, hatalmas balhék voltak. Az anyja mindenben kritizálta, semmi nem volt jó, a saját esküvőjén is minden úgy volt, ahogy az anyja akarta. De sorolhatnám. Azóta hol jóban vannak (az unokák miatt főleg), hol nem. Hol jelen vannak bizonyos családi rendezvényen, hol nem. Észrevettem én is, hogy valahogy nem érzem jól magam a társaságában. Nem igazán értem miért, mert igyekszem minimális szinten társalogni vele. Mindenből úgy érzem versenyt csinál, ha kérdez valamit, úgy érzem, hogy nincs jó válasz. Az én kisfiam és az ő fiának (a sógornőm öccse) a kisfia majdnem egyidősek, emiatt folyton hasonlítgatnak. Eddig nem értettem, hogy miért érzi folyamatosan kevesebbnek, alárendeltnek magát anyósom a társaságában. Gondoltam, mondtam is neki, hogy ne foglalkozzon vele és kész. De ha még a szoba másik részében ül is, frusztrál a jelenléte, viselkedése, ahogy maga köré gyűjti az embereket, mint egy öreg mesemondó, hogy csodálják. Nem tapasztaltam még ezt igazán senki személyében, de ugye azt az évi pár alkalmat kibírom. Tippek, tanácsok esetleg? Hogy hogyan lehet jobban túlesni ezeket az eseményeken? Köszönöm!
válasza:Anyósod miért nem mondja meg neki, jaj Terka, olyan zavaró a fennhéjázásod!
Te pedig, hogy még egyszer merje a szájára venni a pici gyerekedet, azt a napot sosem felejti el. Ilyen gyökerek (hogy ne legyen egyből nárcisztikus) imádnak uralkodni a meghunyászkodó, szolgalelkű embereken. Világ legegyszerűbb dolga lenne összefogva letörni a szarvát, csak az alárendeltek mondvacsinált okokból nem hajlandók erre. Inkább pusmognak a háta mögött, de bele nem állnának. Mielőtt rosszul esnek ezek a "goromba" szavak, légyszi képzeld el, hogy nem vagy érintett a történetben, csak valaki meséli neked. Úgy könnyebb átlátni a dolgot.
válasza:#2 Az első kommentedre még reagálnék, mert anyósom pont ilyen megalázkodó típus, kerüli a konfliktusokat. Csak panaszkodni szokott, illetve hordozni a sebeket. Én mindig úgy megyek oda, hogy nem akarok, de azt a pár órát kibírom. Elsősorban azért nem akarok, mert rettentően unalmas emberek, illetve folyamatosan tárgyilagos az anyuka. Miután megvolt a vízválasztó veszekedés ( nem is beszéltek egymással egy ideig), kiderült hogy örömmel pletyózik/beszél ki minket is. Mert ugye minden, ami nem az ő elgondolása szerint folyik az életben, az sz@r.
Szereti azt, ha kellemetlenül érzed magad. Tavaly, mikor a kisfiúnk nem akart a sógornőméknél aludni (idegen hely, a gyerekek zaja stb), eléggé úgy vettem észre, hogy élvezte azt, hogy én stresszelek, mert a kicsi csak sírt, ő viszont vihogott, meg mondogatta, hogy csak nem alszik, de hát mi van vele stb.. (otthon nem szokott alvásnál sírni, úgyhogy én sem tudtam mit csináljak, végül nem aludt). De olyan is volt, hogy ő akarta etetni, tök segítőkész volt, amin meg is lepődtem. Mondjuk ez pont a balhé után volt, mikor egy ideig nem beszéltek, gondolom bizonyítani akart.
válasza:Amig nincs a kezedben a diagnozis de narciszd le az embereket
Baromira nem ezek a tunetei!!
Masik allj ki magadert mi abban a nehez???
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!