Kunyerálós barát, rokon?

Csak azt lehet lenyúlni aki hagyja. Nemet kell mondani és nem visznek el semmit, nem kérnek kölcsön. Jobbik esetben meg nem lopnak. Tőlem is kértek kölcsön, most pl egy barátom, együttérzően viselkedtem és beszéltem vele, elmondtam hogy sajnálom a rossz anyagi körülményeit, de nekem is ki van számolva hogy mit, mire akarok költeni.

Nem tudom mit kell ezen bonyolítani, dugdosni el a saját dolgaimat, mikor csak határozottnak kéne lenni hogy a nem az nem, pont.

Kértem már kölcsön közeli baráttól és ő is tőlem. Nyilván a megbeszélt időre vissza adtuk egymásnak, ha ez így működik akkor nincs vele probléma.

Viszont.. akinél ez rendszeres és pofátlanul kereget annak simán nemet kell mondani.

2!

A kérdés nem kölcsönkérésről szól....

Keedezo!

Van ilyen, de ahogy az első leirta, azzal lehet csak megcsinalni, aki hagyja magát

Férjem unokatesója ilyen. Simán eljön úgy közös programokra, hogy nincs nála egy fillér sem és elnézi, hogy mi hívjuk meg mindenre. Legutóbb városnézésen voltunk (ráadásul au ő ötlete volt), amikor közölte, hogy éhes és nincs nála pénz. Mondtam neki, hogy akkor ezek szerint csak otthon fog enni. 🤷‍♀️

Azóta nem talált ki új programot.

4-es vagyok, véletlenül elküldtem. :D

Szóval ő csinál(t) olyanokat, hogy elkunyizott mindent "kölcsönbe", aztán sosem hozta vissza. Szóval asszem a harmadik alkalom után elmondtam neki, hogy hol vettük és mennyiért és ott tudja ő is beszerezni.

Egyrészt a nővérem. Meglát bárkinél bármit, ami teszik neki, rögtön mondja, hogy neki milyen jó lenne egy ilyen, de neki nem telik rá, aztán fél óránként visszaterelni a szót, hogy és amúgy ti miért nem használjátok? A vége többnyire az, hogy odaadják neki. Hihetetlen pofátlan. Tőlem így vitte el a turmixgépem, de bárkinél megcsinálja. Már nem is találkozunk nálunk, mert már olyanokat csinált, hogy a szárítóról szedett le magának ruhákat, hogy azt adjam már neki, mert úgy megtetszett neki, de már biztos nem kapni, mindezt úgy, hogy nem is egy méret vagyunk, úgyhogy felpróbálni se tudta.

A másik meg a sógornőm gyereke, a sógornőm meg teljesen ráhagyja. Hét éves a kislány, de bárkinél ha kinéz magának valamit, addig veri magát a földhöz, míg megkapja. Anyósoméknál kiskorában a porszívócső kellett neki, azt hittem, hogy egy filmet nézek, és vitték is haza, hogy majd visszaviszik, ha elaludt. Én mindent elrakok, ha átjönnek, de azért lepett már meg, videochatelt a férjemmel, és mondta, hogy van a férjem mögött a polcon valami, azt MOST vigye át neki a férjem, mert kell neki. Persze nem vittük, volt is akkora hisztéria, hogy inkább kinyomta a férjem :D boltban amúgy nem hisztizik, csak másoknál.

Nálunk nem kunyeráló rokon volt, hanem tukmálós nagymama.

Nagyon szeretett adni, de rengetegszer túlzásba vitte. A papa halála után velünk élt, és ha barátok vagy rokonok jöttek hozzánk, mi gyerekek rendszerint együtt játszottunk - például a kertben egy labdával. A mama ezt látva már jött is, hogy adjam oda ajándékba a rokongyereknek vagy a barát-gyereknek a labdát, hát látom, milyen jót játszik vele, legyek jószívű.

Anyáméknak kellett közbelépni, mert én gyerekként nyilván szót fogadtam volna a mamának, de amikor már az elég drága legóimat és hasonlókat akarta elajándékozni, mert "legyél jószívű", akkor apám elbeszélgetett vele...