Csak szerintem volt ez elég durva kijelentés? Mit tettetek volna?

Íjh...

"Mit tettetek volna?"

1. Hát ismerve a helyzetet, a te, és a többi jelen- és képben lévő ember helyében nagyon gyorsan terelni kezdtem volna a témát, mikor ez szóbajön. Nem még hogy hosszasan beszélgessünk róla.

2. A sógor helyében már azelőtt meséltem volna anyámnak a párom gyerekéről, mielőtt összeültetem őket.

3. Az új családtag anyuka helyében elvártam volna a fentit a páromtól.

Azért, mert akik semmilyen szinten nem érintettek, azok - mint a bármilyen nehézséget kívülállóként látó emberek általában - könnyen ítélnek és könnyen beszélnek bután vagy sértően. Ez hatványozottan jellemző, ha valaki mindent jobban tudó kamasz, vagy mindent jobban tudó vénülő korban van, és duplán hatványozott, ha úgy beszél, hogy azt hiszi, érintett nem hallja. Ahogy mindnyájan meggondolatlanabb vagy erősebb szavakat használunk olykor mások háta mögött, mint szemtől szemben, akár egyszerűen azért is, mert úgy egyértelműbb vagy rövidebb. Tibinek azt mondom, hogy amit Józsi mondott, az hülyeség volt, de Józsinak csak úgy fogalmazok, hogy "nem volt igazad".

Ennyire ismernetek kellett volna a világot, hogy számítsatok rá, hogy aki távol áll a problémától, és nem tudja, hogy az adott társaságban pc-nek kéne lenni, annál nagy a veszély, hogy nem lesz pc. Annyira gyakori a mentális problémákra a "lebolondozás", meg a "biztosnemjólnevelték". Szegény édesanya is biztos kapott már bölcsességeket baromi okos emberektől, hogy "valójában" mi baja a gyerekének, vagy biztos ettől vagy attól lett ilyen, vagy hogy nem kéne kivinni a játszótérre. Olyannal beszélgetni a témáról, akinek gőze sincs, hogy ő érintett, kész orosz rulett, a helyében végig ettől rettegtem volna, mihelyt előkerült a téma. Mint telefonon beszélgetni az elhízásról valakivel, aki nem tudja, hogy túlsúlyos vagy, és reménykedni, hogy nem mondja majd a "dagadt" és "zabál" szavakat. Hááát, fifty-fifty. De inkább eighty-twenty arra, hogy de.

Anyósod jó esetben magában tartotta volna a véleményét (vagy talán még újra is gondolja), ha tudta volna, hogy a sógorod új párjának a gyerekével ez a helyzet. Mostmár meg kéne neki mondani. Ha nem teljesen boszorkány, összevissza fogja szégyellni magát. Ha alapvetően jó ember, akkor pedig egyenesen annyira fogja magát szégyellni, hogy az épp elég büntetés lesz neki. De még egyszer: szerintem elkerülhető lett volna az egész. :(

Kérdező, jó nagy szamarak vagytok mindannyian!

Anyós régi gondolkodású öregasszony, egy másik világ. Neki az effélék (ADHD, autizmus, hiperaktivitás, SNI, részképesség-zavarok stb.) csak úri huncutságok. Ha azt mondanád, hogy diszlexiás a gyereked, azt mondaná: buta, mert alig tud megtanulni olvasni.

Látatlanban megsaccolom, hogy az ételallergiák (laktóz-, liszt-, gluténérzékenység, tojásallergia stb.) meg csak a válogatós gyerekek szeszélyei - az ő fejében.

Kész, ő ilyen, nem tudod se te, se a menye átnevelni.

Szóval ha nekiálltok nagy bőszen ragozni a témát előtte, akkor esélyes, hogy ő is véleményt mond. Ami kb. ilyen. Namost, ha senki gyereke nem lett volna érintett, csak egy teoretikus vita lett volna, akkor a meny se szomorodott volna meg, legföljebb tudta volna, hogy anyósa szövegét el kell engednie a füle mellett.

Szóval máskor nem előtte kéne ezekről beszélni. Ha be akarja mutatni a gyerekét, akkor pedig előtte kellene beszélni erről hatszemközt (mama, a fia és a menye).

Sok igazság van abban, hogy ha tudott volna erről a mama, akkor talán nem fogalmaz ilyen nyersen. Érthetetlen, miért kezdtetek erről előtte beszélni, mikor ő nem tudta, hogy valakinek ez kényes téma.

Én nem gondolom, hogy anyós bunkó volt, hiszen nem tudta, hogy a csaj gyereke adhd-s, nem úgy mondta ezt a dolgot, hogy közben tudta, valakit ez érint, valakit ez megbánt.

Neki szimplán ez a véleménye az adhd-ról, joga van hozzá, biztos neked is van olyan véleményed, amivel meg más nem ért egyet. Csak nem hangoztatod, ha ott van egy illető, akit érint, ahogy talán anyós sem mondta volna ki a véleményét, ha tudja, így meg azt gondolta, csak a családban van, kimondhatja. Ennyi.

Szerintem az a bunkó, aki elkezd erről a témáról beszélni, miközben tudja, hogy ott ül valaki, akinek a gyereke érintett. Te miért nem terelted el a témát másfelé?

18-as, a kérdező ezt írta a nyitóban:

"Négyszemközt beszéltem a sógornőmmel, hogy ne vegye magára, elég szemellenzős az anyósunk, megköszönte, hogy legalább mi normálisan állunk hozzá, de fél így bemutatni neki a saját kisfiát."

Ha nem is mutatta még be a kisfiát, akkor teljesen hihető, hogy nem is beszéltek erről a problémáról a mamának.

Szerintem itt még nem volt házasság, az anyós ill. meny szavak ezért nem pontosak, csak az egyszerűség kedvéért használja így a kérdező: menynek nevezi a mama fiának (a kérdező sógorának) párját. Hasonlóan a kérdezőnek sem sógornője a hölgy, csak a sógorának a párja, de az egyszerűség kedvéért így beszél róla.