Hogy reagálsz arra, ha együtt kell lenned rokonnal akit utálsz/nem szeretsz, de nem követett el súlyosabb vétséget?

Gyerekként még nem, kamaszként már fellázadtam az ellen, hogy ilyen tiszteletköröket fussak a családostól, csak mert "rokonok".

Felnőttként sem tartom egyikkel sem a kapcsolatot. Szóval ilyen nincs, hogy kell, ha nem vagy már kisgyerek.

Miert kell együtt lenni vele és meddig?

Értelmes felnőtt emberként egy születésnapi vacsorán vagy egy karácsonyi ebéden képes vagyok részt venni es kulturáltan elbeszélgetni vele. 3 hetes nyaralasra nem mennék vele.

ha utálom, igyekszem minimalizálni az együtt töltött időt, kulturált keretek között - pl. nem mondok le közös családi programokat csak azért, mert a másik is ott lesz.

HA már egy levegőt kell szívnom vele, kihozom a helyzetből a legjobbat. Szóval igyekszem felülemelkedni az ellenszenven. (Persze, azért egy ilyen ember nyilván könnyebben kihúzza a gyufát, hiszen alacsonyabb az ingerküszöböm az irányába, de ez van.)

Anyósommal és apósommal az unoka miatt ülök össze és kultúráltan eltársalgunk (vagyis inkább én), majd haza fele jókat nevetgélünk azon a férjemmel, milyen fejeket vágott az anyja, mikor nem tudott kihozni a sodromból. :)

Nyilván nyaralni nem megyünk velük és nyaralunk egymásnál napokat.

Nagyanyám volt ilyen. Nagyon kicsiként szó nélkül elfogadtam, kisgyerekként már előre kellett beszélni a kocsiban, hogy próbáljak túlélni azt az egy hetet. Kb 10 évesen elegem lett és többet nem voltam hajlandó nyaranta nagyanyámhoz menni egyetlen napot sem. Minek? Én felbszom magam agyilag, nagyanyám játsza az eszét, hogy ő a nagy önfeláldozó, én meg a hálátlan, amiért elvisz engem strandra meg tök jó turkálóba ruhákat venni nekem. Hát a nemlétező tököm is rühellt ruhát venni annyi idősen, egyáltalán nem voltam hálás ezért, és csak ő elégedetlenkedett a ruhatárammal, ki is akarta dobni a kedvenceimet. Strandra se akartam menni, még télen is leégek, de ha nem akartam menni, akkor miért vagyok állandóan bent, ha meg elmentem vele és hamar menni akartam, ezért minek jöttünk el, és nekem nem lehet a kedvemben járni. Magától egyébként nem hívott az öreglány, 7 évesen engem dorgált, hogy én nem tudom az ő kedves lányának, az anyámnak a születésnapját, miközben 4,5 évesen ráhagyott apámra ő meg élte a világát és semmit nem tudtam róla.

Rég nem érdekel, hogy rokon vagy nem rokon. Akit szeretek, azt szeretem, akit meg nem, nem vágyom a társaságára, azzal nem kell erőltetni a kapcsolattartást.