Mennyire szálljanak be a párok tagjai egymás családjának anyagi segítségébe?
Kellemetlen kérdés, de nálam ez most dilemma. Párommal mindketten harmincasok vagyunk, mindkettőnknek két testvére van. A különbség, hogy az én szüleim hatvan körül vannak, az ő anyukája 80 (elvált); az anyagi körülményink jók, van lakás, autó, vidéken egy ház, viszont minden az én oldalamról van, párom nem tudott beletenni semmit, ami nem is baj, mert ha nem szeretném nem jöttem volna vele össze. Csakhogy az anyukája tervez olyan fajta otthonba menni, ahol valamilyen tulajdonrészt kell kivásárolni és orvosi ellátást is kap, ez olyan 3-4 millió körül van, de nincs rá pénze. Ahol most lakik a néni, az egy nagyobb háznak az alsóépület része (anno így oldották meg), eléggé le van pukkanva. Én mondtam neki mikor beszéltünk erről, hogy eladni azt nehéz lesz, mert egyrészt az állapota olyan amilyen, másrészt egy ilyen házrészt senki nem fog megvenni. Nem baj, akkor fel kell újítani és úgy kell eladni. Itt párom már burkoltan felajánlotta az én munkámat, hogy majd megcsinálom, hiszen a testvére nem ér rá, ott három gyerek van (nekünk még nincs). Mikor megkérdeztem, hogy miért nem a három testvér rakja össze az összeget, jött a válasz, hogy a nővére most hatvan és ez is a baja meg úgy is beteg, meg amúgy is ő is rossz anyagi helyzetben van, a másiknál meg ugye a 3 gyerek és ők úgy is nemrég költöztek ki vidékre (páromnak meg nem nagyon van megtakarítása és külön is számlán vagyunk).
Következő beszélgetés alkalmával már feljött az idősebb nővére is hogy, ő is le fog robbanni, neki is segíteni kell majd párom szerint, erre mondtam, de neki két felnőtt gyereke van (harmincasok, mint mi), legyenek már ők az elsők ahová fordul a tesó ne hozzánk. Nem tudom, hogy párom ennyire alturista személyiségű e, de még a háromgyerekes testvérének is képes volt a saját pénzén ilyen-olyan tanfolyamokra járatni a gyerekét, mikor nem akart megszólalni és volt is belőle vitánk, hogy értem, hogy szereti a kölyköt amivel nincs is baj, de vannak szülei és ezeket nekik kellene megoldani (szerintem).
Én is tervezem a lakást felújítani, új kocsit is kéne venni a régi helyett, lenne mire költeni a saját életünkben, hogy előre jussunk. Beszállok én a dolgokba és segítek, mert miért ne tenném, csak szerintem van egy határ nem?
válasza:Hát ha házasok vagytok és nincs házassági vagyonjogi szerződés, akkor alapvetően közösen segítitek mindkettőtök családját annyival, amennyit ti ketten jónak láttok.
Itt úgy értelmezem nincs házasság és külön kasszan vagytok. Le kell ülnöm a pároddal és elmondani, mi az, amiben te segíteni tudsz és akarsz és mi az, ami szóba se jöhet. Pl nálunk anno még lett beszélve, hogy anyós nálunk él, de csak addig, amíg nem szorul ápolásra. Ha oda kerül a helyzet, akkor bizony megy otthonba.n
43 évesen szülte páromat az anyja, elég későn.
Számomra kicsit többrétegű a dolog azért. Párom sajnos (?) olyan, mint amit már írtam korábban, hogy kicsit talán alturista személyiségű, sokszor akkor is segíteni akar valakinek, amikor nem kellene (most családon kívüli dologra értem). Jelen helyzetben úgy értem, hogy az édesanyjáról van szó és valamennyire még egyet is értek azzal az érthető felvetésével, hogy fontos neki az anyuka és segítek is ahogy lehet, de azzal is mélyen egyetértek, hogy minden felnőttnek a saját életéről kell gondoskodnia.
Soha nem hoztam fel páromnak, de lehet itt az ideje, hogy minden amink van, az kb miattam vagy az én családom által van. Végtelen g*ciség tudom, de ezek után azért ne várja el, hogy beszálljak ebbe is. Nem jó anyagi helyzetű a családja, az egész családból egyedül az öccse tudta megcsinálni a szerencséjét, aki kikerült onnan, három gyerekkel, jött a falusi csok, vettek egy házat, felújították, vettek egy nagyobb autót is és jól elvannak. Persze a srác a mai napig hazajár és segíti az édesanyját, permetezi a fát ha kell, betonozik, ilyesmi. Korábban is írták már és teljes joggal, hogy ezekben én is tudok segíteni, amivel nincs is baj, de ennél több nem fog menni.
Az nem tudom érzelmi zsarolásnak számít e, hogy ha olyat mond párom, hogy "olyan, mintha nem is akarnál segíteni ebben nekem". Ez konkrétan akkor merült fel, amikor a kutyájáról van szó, mert van egy kutyája ami a mamánál maradt, mivel nem engedek a lakásba még kistestű állatot sem, nemhogy egy vizslát. És amikor rákérdezek, hogy mi lesz a kutyával ha a mamának menni kell, akkor egyrészt elodázza ezt is (mint ahogy írtam egy korábbi válaszban), másrészt amikor ráhagyom a dolgot, hogy a te kutyád, nem az enyém, én nem akarok vele foglalkozni, akkor jön a nem akarok neki segíteni dolog és tudom, hogy ha vita lesz a mamából, ugyanezzel fog jönni.
Az az igazság, hogy egy ideje azt érzem, hogy nem fog működni köztünk ez a dolog a továbbiakban és elgondolkodtam a szakításon is, mert olyan, mintha csak én akarnék előrébb jutni az életünkben. Figyelembe véve az elmúlt időt, nem fog megszakadni a szívem ha így döntök.
válasza:De miért olyan otthonba megy ahol 3-4 milla a beugró? És közben pénze nincs rá? Akkor egy sima otthonba kell menni. Ott is van orvosi felügyelet és ott is kell havonta fizetni. Lehet nem is elég a néni nyugdíja. Elég lesz azt kipótolni a gyerekeinek. Mi Baranya legdélibb részén élünk és itt a mamám után 200 ezer forint a fizetnivaló. Ki tudja nálatok a néninek van e ekkora nyugdíja.
És ami megütötte a szemem, hogy nem is vagytok házasok. Tudom a házasság sem garancia semmire. De ha bekellene szállnom bármibe, sokkal előbb szállnék be a férjem családjának dolgába anyagilag 15 év házasság után, mint hogy a 3-4 éves kapcsolatban a párom családjáéba.
Szóval szerintem neked nem kell anyagilag semmit tenned.
A másik én úgy látom, hogy a párodon kívűl a többi családtag hátradőlt, hogy intézze aki akarja. Csak tudod mi a baj? Öröklésnél az elsők szoktak lenni. Az meg hogy a gyerekei helyett te mint majdnem egy idegen pénzt rakj bele? A párodnak nem is lenne szabad kérnie.
válasza:Akkor jó egy párkapcsolat ha mindkét fél külön külön rendben van önmagával, képes rendes mederben tartani az életét egyedül is!
A párkapcsolat csak egy plusz, ami által még jobb lesz az egyén élete.
Egy párkapcsolatnak nem arról kell szólni, hogy az egyik fél oldja meg a másik fél problémáit amik felmerülnek az élete során.
Persze kell támogatni a párunkat egy bizonyos szintig. Addig amíg mi magunk önazonossak tudunk maradni, nem érezzük ettől rosszul magunkat.
Ha már a másik fél túl sok mindent akar "rád tolni", veled végeztetné el a piszkos munkát ami az élete során felmerül, akkor számodra az a kapcsolat csak veszteséges lehet érzelmileg (főleg ha még sok pénzedbe is kerül).
Neked kell mérlegelned hogy mennyi terhet bírsz el a másik életével kapcsolatban, főleg hogy próbálkoznak még több terhet veled cipeltetni.
Kutyáért is az felel aki a gazdája. És bizony az állattartás sok lemondással jár. Igen, van olyan is akinek ezért nincs párkapcsolata vagy nem költözik össze a párjával, mert nem tudja magával vinni a kutyáját.
Mielőtt valaki felelősséget vállal egy állat iránt, előtte kellene mérlegelnie hogy ő mit bír el ezzel kapcsolatban, és mit nem.
Ha szakítanátok akkor hogy oldaná meg a párod az életét?
Minden összedőlne, vagy akkor kénytelen lenne összeszedni magát egyedül is?
válasza: válasza: válasza:Zala megyében is kb. 2-3 milliós beugró díjak vannak az idősotthonokban.
"A párkapcsolat csak egy plusz, ami által még jobb lesz az egyén élete.
Egy párkapcsolatnak nem arról kell szólni, hogy az egyik fél oldja meg a másik fél problémáit amik felmerülnek az élete során." --> erről az ugrott be, amit anyám mond, hogy ő nem kapcsolatfüggő, hanem az életben nem lehet egyedül jutni bármire, hanem párban könnyebb. :/
Kérdező, tégy belátásod szerint, és ahogy olvasom az utolsó hozzászólásod alapján, tudod is, mit fogsz tenni
válasza:Nah igen, vannak érdekemberek akik azért vannak párkapcsolatban mert felmérték a saját képességeiket és rájöttek, hogy egyedül nem mennének semmire. Ezért hozzácsapódnak valakihez aki révén előrébb jutnak. Ennek nem sok köze van az érzelmeken alapuló párkapcsolathoz. Erre mondják azt hogy "a másik hátán akar felmászni..."
Az teljesen más amikor két fiatal a nulláról, közös munkával együtt teremtenek meg mindent amit csak tudnak, és közben lelkileg is támogatják egymást.
Kicsit ellent mondanék 25-nek.
"Egy párkapcsolatnak nem arról kell szólni, hogy az egyik fél oldja meg a másik fél problémáit amik felmerülnek az élete során."
Szerintem egy párkapcsolatban a felek közösen oldják meg a felmerülő problémákat.
Nem vagytok házasok csak élettársak. Ez talán lényegtelen is, hisz egy élettársi kapcsolat is lehet olyan komoly mint egy házasság. Ezt te tudod hol tart a kapcsolatotok.
Tehát, közösen oldják meg a felmerülő problémákat. Anyagilag pedig vagy közösséget vállalnak, vagy ahogy ti, külön kasszán maradnak.
Ti külön kasszán maradtatok.
De egy párt alkottok.
Tehát az anyagiakon felüli gondok közösek így.
De én úgy látom, ti nem csak anyagilag éltek külön, de minden értelemben inkább egymás mellett éltek mint együtt.
Ez számomra közelebb van egy lakótársi kapcsolat szexel fűszerezve szituhoz mint egy élettársi kapcsolathoz.
Nem lepődök meg azon, hogy a szétváláson gondolkozol.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!