Ezt hogyan kommunikálátok ki, mit tennétek a helyemben?

Most mentem férjhez egy hónapja és hát, a férjem,valamint a családom között sem volt felhőtlen a kapcsolat előtte.

Sajnos rengeteg olyan vita volt korábban, ahol nem vették figyelembe én mit akarok, mindent kötelesség ből kell cselekednem. Ha kicsit is önmagam voltam, akkor az már nem volt jó.

A férjem, pont ezek és a rengeteg családi vita miatt nem jött az összejövetelekre. Senki nem figyel a másikra. Hozzáteszem, hogy elég felszínes a kapcsolat a családban, de mindenki között,nem valami kedvesek.

A tesóm ki is jelentette, hogy az nem felszinesseg, ha egyszer eljön a barátom egy évben és mosolyog,még ha nem is kedveli őket. De én meg pont amiatt, hogy velem ugyanezt tették, nem akarom, hogy rosszul érezze magát a férjem, én nem egy ugyanilyen családot akarok, ami felszínességen alapszik.

Az esküvőn úgy tűnt, hogy kezdett a családom felé is közelíteni a férjem, mire is másnap a sógorom

erősen és agresszívan megrázta a férjem kezét, hogy most már bekerültél a családba, kötelező eljönni az eseményekre. Eléggé szikráztak a szemei, ijesztő volt.

A férjem kedvesen és mosolyogva ment oda, hogy megköszönje, hogy ott voltak előtte. (bár a tesóm az egész esküvő alatt úgy nézett, mintha temetésen lett volna).

Szerintetek az ilyennel lehet beszélni, aki ennyire nem veszi észre önmagát? Én azt érzem, hogy mindent erőszakkal próbálnak megoldani. Az anyám még azt is mondta, hogy ezt a sógorom helyesen tette.

Kérdeztem is anyámat, hogy szerinte melyik lenne számára a kedvesebb:

1. Jól éreztük magunkat, szeretnénk minél több időt veled tölteni, szeretettel várunk az eseményeken.

2. Jó lenne, ha most, hogy már bekerültél a családba, megjelennél az eseményeken.

Anyukám azt mondta 5x-i újrakérdezes után (mivel kerülte a választ) , hogy nyilván az első, de a másodikat is elfogadja, mert család.

Ti is úgy gondoljátok, hogy azért mert valakinek a csaladtagja vagy, úgy beszélhetsz, mint a kutyával és azt tehetsz meg, amit akarsz?