Mi manapság ez az elzárkózás mindenki részéről?

Hosszasan lehetne erről filozofálni. Én úgy látom, hogy közösségi magány lett úrrá rajtunk. Vagy mindenki visszahúzódik vagy ha "bulizik" az akkor is csak pótcselekvés. Szerintem ezért van, hogy a barátokkal való szórakozás egyet jelent az ivással. Nem véletlen vagyunk mi a világ egyik legalkoholistább nemzete.

De amit írtam az egyrészt szigorúan az én magán véleményem, másrészt pedig ennél szerintem jóval bonyolultabb ez az egész csak ide ezt nem lehet pár mondattal leírni.

Nagyon sok oka van biztosan, elég nehéz megmondani. Valószínűleg millió irányba is mutat, jó pár területet érintve.

Csak annyit tudok hogy nem egyedi amit érzel, én is ezt tapasztalom. Tényleg akár csak barátkozásról, haverkodásról van szó, nagyon félnek az emberek, biztos benne vannak a korábbi tapasztalatok.

Én is rengetegszer égtem már meg, sok retek emberrel találkoztam, akik vagy kihasználtak, vagy megszégyenítettek. Próbálok túllépni, de nagyon nehezen nyílok most már emiatt mások felé. Nagyon meg kell erőltetnem magam, viszont amikor sikerül, akkor az esetek többségében jól elvagyok a megismertekkel.

A probléma akkor jön, mikor utána tartani is kéne a kapcsolatot. Hiába szórakoztunk jól, éreztük jól magunkat akár 1-2 napig, elhal utána, nincs kommunikáció, eltűnnek. Teljesen oké hogy nem mindenkivel akarod tartani a kapcsolatot, esetleg időhiány is közbeszólhat, de hogy 99%-ban ez van, az azért már másról árulkodik.

Az elmúlt évek alatt két társaságot ismertem meg, akikkel megmaradt a kapcsolat, azon belül is elég hamar lemorzsolódtunk 3-4-5 főre. Az is valami persze, szóval ezügyben nem panaszkodok.

Teljesen egyetértek veled,sajnos a mai világ ilyenné lett.

Ezt az egész folyamatot generálják,ha megfigyeljük a dolgokat, már több éve ezen dolgoznak pontos ez a cél, amint látható nagyon jól haladunk ebbe az irányba.

Én személy szerint a fogyasztói társadalomra jellemző szemléletmódot teszem hibássá. Nagyjából a múlt század közepétől fogva az ember egyik szemlélete a: gyorsabbat, többet, jobbat, kényelmesebben. Ez a szemlélet megfertőzte lassan a társas kapcsolatokat is. Úgy érzem néha, hogy az emberek egymást is leginkább egy árucikk szintjén kezelik. Eltárgyiasítjuk a másik személyt, totalizáljuk és az "én" alárendeljük a "másik"-at. Csak elvárunk, de adni a elfelejtünk. (Erről ír pl egy filozófus is. Kedves kérdező, ha érdekel ez a téma, vagy a filozófia, utánanézek a gondolkodó nevének)

Ahogy beköszöntött a digitalizáció és az internet kora, én azt látom a saját környezetemen és talán magamon is némiképp, hogy az emberek türelmetlenebbek lettek a valóságban, az elvárások pedig nőttek. Az online térben talán védettebbnek látják magukat. A közösségi felületek, az ismerősök és a követők száma jelenti sokszor az értéket némelyek számára.

Nem voltam soha nagyon beszédes ember, inkább hallgatni szeretek, de ez az elzárkótás és leépülés borzalmas. A butaság, a leegyszerűsödés burjánzik, és aki más, azt megbélyegzik.