30 évesen még otthon?

Mindig van olyan felnott ferfi aki a szuleivel el 30-40 evesen is. Sokaknak nincs is baratnoje.

En pl ha szingli lennek de szulokkel elnek most 32 evesen, akkor nem tudnek hazavinni egy csajt, csak ha mar komoly a dolog. Viszont a nok olyan ferfit akarnak aki onallo

"40 évesen is ki tud repülni a fészekből, de mindjárt indulhat az életben saját ingatlannal és autóval."

Az a baj, hogy 40 évesen már nem indulsz az életben, hanem erősen benne vagy a közepében.

Aki nem AKAR leválni 30-31 évesen sem, annál komoly gondok vannak fejben.

És akik anyucival élnek ennyi idősen, ezer kifogást támasztanak, miért "nem tud" elköltözni.

Magasak az albérlet árak - ez mondjuk nem igaz, ugyanis nem egyedül kell fenntartani albérletet, hanem kivesz egy szobát és élnek 2-3an. Költség megoszlik, de legalább megtanul önállóan! élni, nem az, hogy felnőtt férfiként is anyuka végzi el a házimunkát, meg ilyenek.

Nos, akire még 30 évesen is anyuci főz, esetleg mos, az nekem bromi nagy red flag, és kizáró ok, ugyanis ebből az lenne, hogy összeköltözés után ÉN veszem át a "kiszolgáló cseléd" szerepét - és igen, általában valóban ez a helyzet az ilyen felnőtt gyerekek esetében.

"40 évesen is ki tud repülni a fészekből, de mindjárt indulhat az életben saját ingatlannal és autóval." - az életben nem 40 évesen kell elindulni, hanem 20-on évesen.

Igen vszeg, nem saját ingatlannal (tudnám, az miért olyan rhadt fontos, na mindegy), de önállóan, önállóan meghozott döntésekkel, saját élettel, amelyet TE alakítasz ki magadnak, nem a gyerekkori szobádban élsz még 30-40 évesen is.

22 múltam, amikor elköltöztem. Többen laktunk együtt - nem haltam bele, ellenben a magam uraként arra és akkor mentem, amikor és ahová akartam, nem kellett kéredzkedni, bejelenteni, szólni, hogyha esetleg tovább maradok, vagy kb. felcsempészni a random csajt, mert anyám tuti kiverte volna a balhét.

Tegyük hozzá 30 évhez közel már a másokkal együtt lakás sem a legjobb opció. Tudom, mert csináltam, és szar volt. 20-on pár évesen még csak-csak el van az ember, kollégiumok után kifejezetten szabadságot ad. De azért csak 1-2 másik idegent kell kerülgetni lakáson belül.

Ha újra kellene kezdeni, leszarnám hogy csak 50-60 évesen lesz saját lakásom, akkor is inkább mennék el egyedül albérletbe ahol senkivel nem kell közösködni. Nyilván akinek még az ismerkedés is megy az sokáig nem fog egyedül élni úgysem, ketten meg már el lehet indulni az életben.

Szerintem inkább éljen valaki a szüleivel, mint hogy több milliós hitelbe verje magát, és hónap végén még párizsis zsemlére sem jut...

Nő vagyok, de ezek az elvárások manapság a férfiak felé elképesztő. Legyen kocsi, saját ház... Persze, ezt a mai világban igen könnyű megszerezni, nem?

18/ as

30évesen szerintem igen gàz a szülök nyakán élni.

Milyen családfentartó lessz majd belőle.

Abban viszont igazad van hogy az ember lányának ne legyen igénye egy fiutól ház-vagy lakás autó.Azért közösen dolgozzanak meg!A baj az hogy a mai fiatalok el vannak kényelmesedve.Tisztelet a kivételnek.Mert van sok, találkoztam már olyan fiatallal aki külön èl kétkezi munkából és ő támogatja a szüleit.

Amít én megin nem tartok jónak elfogadhatónak.

Kint élek külföldön itt a gyerekek már egész kiss koruktól fogva jóval nagyobb önállóságra vannak nevelve.Itthon a 30éveseket még babusgatják.Mindent megvonnak maguktól ami itt teljesen normális.De ez végül mindenki magán ügye.Kérdés mi lessz majd ezekkel a "gyerekekkel"ha meghal a szülő?