Gazdaglányos kérdés. Jó magaviseletű, jó tanuló lány vagyok, de hogyan lépjek ki a szüleim árnyékából?

A világ legtermészetesebb dolga, hogy a szülő adni akar a gyerekének, hogy ne puszta fenékkel induljon az életben. Teljesen normális, ha erre támaszkodsz, ha tovább “építkezel” és nem pedig feléled a pénzt.

Ez csak azokat zavar, akik erre képtelenek. Irigyek és rosszindulatúak.

Tapasztalatból mondom, nem fog menni.

Mindig lesznek, akik megkérdőjelezik, hogy a magad erejéből jutottál oda, ahova.

Nálunk apu és én egyforma hivatást választottunk, ő kimondottan ismert a szakmában. A kollégák ismerik, tudják, hogy baromi messze áll tőle, hogy bárkit protekció alapján előbbre juttasson, annál ő sokkal jobban tiszteli ezt a munkát, szerinte csak elhivatott embernek van itt helye, nem annak, akit tolni kell. Szóval a kollégák közt soha nem volt kérdés, hogy magamnak köszönhetem az eredményeim.

Azt meg megtanuétam, hogy igazán csak az ismerősök, barátok véleménye számít. Aki közel áll hozzánk, tudja, mi munka van abban, hogy én is eljutottam ide. Aki nem tudja, csak találgat, annak a véleménye meg eygszerűen nem számít, megtanultam figyelmen kívül hagyni.

Hányszor megkaptam, hogy könnyű volt bejutni az egyetemre, apád kifizette az összes magántanárt (egy különórán nem voltam soha, elég volt a gimi), megvett bármit, ami segítette a tanulást (ja, könyvtári belépőt, bár tény, az egyetem alatt sokat segítettek a szakkönyvei, de gimi alatt bizony könyvtárba jártam).

És igen, biztosan segíteni fog pénzzel, ha egyszer lakást akarunk venni, egyelőre még együtt sem élünk a párommal, ő it otthon, én is, nekünk ez így megfelel, nem megyünk csak azért valami közös luxusalbiba, mert megtehetnénk.

Szóval a titok cask annyi, hogy ne foglalkozz azzal, akinek a véleménye nem fontos...

Te tudod hogy mibe mennyi energiát fektettél.

És ez pont elég. Másokkal meg ne törődj!

Gondoljanak amit akarnak.

Akik ismernek és szeretnek, úgyis tudják milyen vagy valójában.

Hasonlóan voltam/vagyok én is. De ilyenkor mindig elmondom hogy jutottam a sikerhez és megkérdezem melyik pont az, ami átlag család gyerekeként nem ment volna.

21 éves vagyok

1. Van 2 nyelvből B2 nyelvvizsgám, egy harmadikból szakmai C1. (Sosem volt magántanárom, nem éltem külföldön, mindkét szülőm magyar. Egyedül a nyelvvizsgadíj került pénzbe, de ezt egy átlagos szülő is kifizeti a 14-18 éves lányának, plus az egyik árát visszafizette az állam)

2. kollégiumban élek (ezt a tanulmányaimmal kiérdemeltem)

3. egyetemista vagyok és kiemelkedően jól megy, versenyeztem is, kutatok is stb. (TTK) /Sosem volt magántanárom, nem fizettem le senkit/

4. nagyon jó munkám van (mivel egyetem mellett csatlakoztam projektekbe, így sok (1.5 év) és releváns tapasztalatot szereztem olyan területen, ahova a legtöbben mesterrel is nehezen jutnak) Illetve karrier szempontjából nagyon jól állok, magas a várható fizetés végzés után.

Aztán tanuld meg elfogadni a segítséget a szüleidtől és nembfoglalkozni másokkal. Ha lesz gyerekem, szeretném őt segíteni, amiben csak tudom, amellett, hogy megtanítom boldogulni is.