Hogy lehetne elérni, hogy ne érdekeljen az elmúlt időszak? Tanácsok?
Igazából a férjem szüleiről és testvérének családjáról lenne szó.
Próbálom rövidebbre fogni..Az a gond, hogy nagyon sok bennem a sérelem, ami persze teljesen feleslegesen van bennem és indokolatlanul.
Régebben nehezen fogadott el engem a férjem családja, ami talán bizonyos okok miatt érthető is lenne, de azóta is érzem hogy valami nem stimmel.
Én sem vagyok könnyű eset, ezt bevallom, de úgy hozta az élet hogy 2,5 évet kellett együtt lakni anyósomékkal a férjemmel és a kislányunkkal. Itt a városban vettünk egy házat, addig amíg felújították ott laktunk náluk, ami természetesen nagyon rendes volt tőlük. Azóta már elköltöztünk és szerencsére itthon már teljes nyugalomban vagyok, de ha visszagondolok az ott töltött időszakra, összeszorul a gyomrom. Ami nem normális, hiszen egyébiránt nem lenne rossz ember az anyósom, sőt nála ezerszer rosszabb anyósokról hallottam, mégis teljesen rossz élmény volt a velük töltött idő.
Úgy éreztem nem lehettem önmagam, szám sarka se görbülhetett az anyós házaban, csak örülni volt szabad, ami persze másrészt érthető lenne… de így is egy csomó feszültséget nyomtam el magamban.
Annak ellenére, hogy annyira nem volt dolgokba beleszólogatós, mégis úgy éreztem mindent elvesz tőlem.
Zavart, hogy nem főzhettem (ugyanis ha főztem, az sosem tetszett neki, teljesen máshogy főz mint egy normális ember egyébként) nem gondoskodhattam én a családomról, gondoskodott a férjemről, gondoskodni akart a lányomról, sőt még rólam is, ami egyébiránt másoknak lehet tetszett volna de nekem egyáltalán nem.Feleség akartam lenni és persze nem lehettem. Bármi elromlott a házban, arról csakis én tehettem még akkor is, ha hozzá se nyúltam, a férjemmel semmit nem tudtam megbeszélni, mert ha egy picit indulatosabban mondtam neki valamit (teljesen jogosan), már bevédte a fiát. Azt se tudta miről van szó csak jött és tette az anyaoroszlán dolgát és egyszerűen hülyét tudtam volna kapni az egésztől…
Ebből kifolyólag természetesen voltak köztünk veszekedések anyósommal, de még a férjemmel is. Nagyon szeretik egymást, szóval arról szó se lehet, hogy a férjem kiálljon mellettem, de már igazából nem is érdekel, hiszen elmúlt ez az időszak.
Anyósom ide nem jön, néha érdeklődik, szóval semmi gond nincs vele, de valahogy mégis ellenérzéseim vannak, amit egyszerűen el akarok tűntetni magamból, mert feleslegesen bánt engem.
Ti mit javasoltok?
válasza:Hát nézd, most ez valahol a te hibád. Elöszöt rendbe kellett volna hozni a házat, minden pénzt abba fektetni, aztán gyereket vállalni, nem anyóséknál élni gyerekestül 2,5 évig.
Én sose értettem ez, akik odaköltöznek ilyen hosszú időre, odaszülnek, aztàn csak szidni tudják anyósékat és derogál nekik, hogy ők úgy akartak lakni a saját házukban, ahogy nekik tetszik. Nem kell odaköltözni akkor. Vagy el kell fogadni, hogy ez ilyen és nem a szemükre hányni.
De amíg nem telik m@sra, csak náluk lakni, addig meg pláne nem kell felnőtteset játszani és gyereket vállalni, ha ennyire nem megy az együttélés.
válasza:Szerintem egy nagyon rendes nő lehetsz. Fáj neked, hogy rosszul telt ez az időszak, amíg együtt laktatok, mert te - úgy tűnik - eléggé igyekeztél "jól" viselkedni és ennek nem volt semmi eredménye vagy jutalma.
Engem ez a két mondat ragadott meg: "a férjemmel semmit nem tudtam megbeszélni, mert ha egy picit indulatosabban mondtam neki valamit (teljesen jogosan), már bevédte a fiát." és "Nagyon szeretik egymást, szóval arról szó se lehet, hogy a férjem kiálljon mellettem, de már igazából nem is érdekel, hiszen elmúlt ez az időszak."
Szóval igazából ez lehet a tüske a szemedben, hogy a férjed nem állt melléd, nem védett meg, nem érdekelte, hogy mik a te érdekeid, szempontjaid.
A többi most már mind a múlt, azokkal nem érdemes foglalkozni, de ezt a dolgot érdemes lenne a férjeddel megbeszélni, mert ez kihat a mára is...
válasza: válasza:"a férjemmel semmit nem tudtam megbeszélni, mert ha egy picit indulatosabban mondtam neki valamit (teljesen jogosan), már bevédte a fiát."
Indulatosság elveszi a józan észt, tehát a megbeszélés nem az, hanem veszekedés.
.
Anyósod nem megy hozzátok. Megértem, mert én sem megyek olyanhoz, akinél érzem az ellenszenvet.
válasza: válasza:Alapból ha felnőttek együtt élnek mindig lesz összetűzés. Ez rosszabb ha beköltözik hozzád egy másik felnőtt aki ugyancsak élt már önállóan, ő ugyanúgy megszokta az önálló életet. Mindkettőtöknek rosz lesz.
Képzel el hogy élsz a házában erre bekoltozik hozzád a gyereked a feleségével és az unokáddal. Új helyzet amihez alkalmazkodni kell akkor is ha a családod. Nem mindenkinek megy könnyen. Megszokja az ember hogy minden úgy van ahogy ő akarja a házában erre ez egy pillanat alatt megváltozik. Kilep a szobájából és minden máshigy van, nincs csend, széjjel vannak a játékok (nem csak látogatáskor hanem mindig) a konyhában nem ugyanott vannak a dolgok (nem néha amikor látogató van hanem minden nap), kinyitod a hűtőt és olyan ételek vannak benne amit te sose ennél meg, megszokta a csendet erre a rendszeres vitát kell hallgatod amire te nem biztos higy kíváncsi vagy, stb..
Nem mondom hogy anyósodnak nem kellett volna alkalmazkodnia de te is írtad magadról hogy te se voltál szent. Nem tudjuk miről van szó úgyhogy most én nem kezdem el szidni anyósodat.
Most már nyugalom van, várj egy kicsit. Jövőre kezdetek el csinálni olyan programokat amit eddig nem csináltatok, pl közös kirándulás. Csak azért higy új élmény is kapcsolódjon az anyósod hoz, és így hátha hamarabb felengedtek mindketten. Idő kell, ezek nem mennek azonnal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!